A legoptimistább forgatókönyv szerint is a szankciók feloldását követően még egy évre szüksége van az olajországnak, hogy a kitermelés szintje elérje a 2012-es embargó bevezetése előtti szintet, amelyet az ország nukleáris programja miatt szabott ki az Európai Unió. A piacon viszont már történtek meglepetések az elmúlt években nem egyszer, így a Bloomberg elemzője is óvatosan bocsátkozik jóslatokba.
Venezuela
A várakozásokkal ellentétben mind Venezuela, mind Líbia gyorsabb talpra állást tanúsított, mint azt sokan gondolták volna. A világ egyik legnagyobb olajtartalékaival rendelkező dél-amerikai ország, amelynek olajipara 2003-ban szinte teljesen térdre kényszerült, miután az állami olajcégnél, a Petroleos de Venzuelánál dolgozó sztrájk robbant ki még 2002 végén. A zavargások közben kitermeléshez szükséges berendezéseket tettek tönkre és több ezer alkalmazott került utcára, mégis mindössze 4 hónapra volt szüksége a venezuelai állam kezében lévő olajiparnak, hogy 2 millió hordóval növelje a napi kitermelést, újra elérve a 2,6 millió hordós napi limitet.
Líbia - Kadhafi sem állhatta útját
Líbiában a kormányellenes tüntetések 2011 februárjában kezdődtek, március 19-én pedig a koalíciós csapatok megindították a támadást a Kadhafi-rezsim ellen. A katonai konfliktus szinte teljesen visszavágta a kitermelést és az olaj exportot, az azt követő helyreállítási folyamatot 18 hónapra prognosztizálták az elemzők. A szegmens talpra állása a valóságban mindössze hat hónapot vett igénybe, ennyi idő alatt tudta napi 1 millió hordóval növelni a kitermelést az észak-afrikai ország, újra elérve az 1,4 millió hordós napi penzumot.
Antoine Halff, a Nemzetközi Energiaügynökség (IEA) olajipari és olajpiaci osztályának vezetője nem osztja a szkeptikus elemzői – többek között Wood Mackenzie és Standard Chartered - jóslatokat Irán kapcsán, azaz hogy egy év alatt tudja majd visszaállítani a korábbi termelési szintet. Az iszlám köztársaság a szankciók bevezetése előtt napi 3,8 millió hordónyi olajt termelt ki, míg az embargó hozadékaként ez a szint visszaesett napi 2,8 millió hordóra. Bijan Namdar Zanganeh, iráni olajügyi miniszter a jövő év közepére ígéri az egymillió hordóval megnövelt kitermelési kapacitást. Az eddig is telített piacra beáramló olaj várhatóan tovább nyomja lefelé az árakat.
Mindenesetre mindenki (Nyugat és Irán) is profitálhat abból, hogy megszületett a megállapodás, hisz Irán így újra tényezővé válhat a világgazdaságban, beruházásokat vonzhat az országba. Neki újra dollárbevételekre van szüksége és fejlesztésekre, és ez a Nyugatnak is jó. Ugyanakkor a kockázatok sem tűntek el teljesen. Az amerikai törvényhozásban többségben lévő republikánus képviselők már előre bejelentették, hogy Obama nagyon kemény csatára számíthat, ha el akarja velük fogadtatni az egyezményt.
.