Miután az IMF legnagyobb befektetőjének számító Egyesült Államok és Christine Lagarde, a Valutaalap vezérigazgatója is beállt a jüan mögé, a piaci szereplők erősen valószínűsítik, hogy hétfőn a jüan bekerül az SDR-valutakosárba. De mégis miért olyan nagy ügy ez a lépés? Vajon mennyire fog felpörögni a jüan iránti kereslet, és vajon mi lesz ezután a kínai reformokkal?
A kínai fizetőeszköz bevétele lenne a legnagyobb mértékű változtatás az IMF valutakosarában 1999 óta, amikor az eurót létrehozták
– írja a CNBC. Egy pozitív döntés következtében a jüan hivatalosan is tartalékvalutának számítana, tükrözve ezzel a világgazdasági változásokat.
Ez a gyakorlatban azért is érdekes, mert a világ jegybankjai a devizatartalékaikból saját valutát vesznek vagy fizetik a nemzetközi adósságaikat. A jüan hivatalos tartalékszerepe azt jelentené, hogy azon központi bankok, melyek eddig dollárban vagy euróban tartalékoltak, most kapnak egy jelentős alternatívát. Számos feltörekvő piac esetében pedig ezen tartalékok képében is megjelenne a szoros kereskedelmi kapcsolat a világ második legnagyobb gazdaságával.
Végül pedig közel négy évtizednyi reformsorozat után a kínai fizetőeszközről elismernék, hogy megfelelt a szabad használat követelményeinek – mondja Raymond Yeung, az ANZ közgazdásza. Azzal, hogy a jüan hivatalosan is átmegy az IMF átválthatósági tesztjén, Kína további lépést tesz egy nyitottabb és piacorientáltabb gazdaság felé, amely átalakulásban a politikai döntéshozók szerint is fontos szerepe van az SDR kosárba való bekerülésnek.
Itt a kulcs abban rejlik, hogy nem a rövidtávú hatásokra kell igazán figyelni.
Amennyiben ugyanis hétfőn pozitív döntés születik, a jüan akkor is csak 2016 szeptemberétől kerül be a kosárba.
A Bank of America Merrill Lynch elemzői egyébként úgy számolnak, hogy az IMF döntése mintegy 35 milliárd dollár értékű többletkeresletet jelenthet, amely nem egy különösen nagy szám tekintve Kína gazdaságának méretét.
A hosszabb távú következmények azonban sokkal izgalmasabbak lehetnek. A pénzintézet elemzői szerint a jegybankok jelenleg nagyjából 80 milliárd dollár értékben tartalékolnak jüant. Ahogy viszont a kínai fizetőeszköz végül eléri, hogy hasonló arányban legyen jelen, mint a japán jen vagy az angol font, úgy a számításaik szerint a többletkereslet elérheti a 370 milliárd dollárt is, de bizonyos elemzések szerint akár az 1000 milliárd dollárt is. Hozzáteszik azonban, hogy ezek az átalakítások legalább három évet, de általában többet, vesznek igénybe.
Külön érdekesség, hogy mennyiben változhat meg a kínai kötvénypiac. Jelenleg ugyanis a kínai adósságpiac a harmadik legnagyobb a világon, miközben a külföldiek aránya mindösszesen 3 százalék. Ahogy viszont egyre több ország parkoltatja majd a tartalékait jüanban, úgy ez a szám is jelentősen megemelkedhet, mivel
a kockázatkerülő jegybankok számára egyre vonzóbbak lehetnek a kínai állampapírok.
Más ázsiai kötvénypiacok történeti számait nézve, a külföldiek aránya nagyjából 20 százalékra kúszhat fel.
Miután a piac számára szinte egyértelművé vált, hogy az IMF előbb vagy utóbb igent mond a jüan bevételére, az egyik legfontosabb számolgatás a körül alakult ki, hogy a kínai fizetőeszköz milyen súlyozással kerül majd be az SDR kosárba.
A hétfői döntés során nagy valószínűséggel ez is kiderül majd, sőt a Bloomberg szerint feltehetően a Valutaalap meg is indokolja majd a súlyozást. A helyzet jelenleg úgy áll, hogy a dollár 41,9 százalékot nyom a latba, az euró 37,4-et, a font 11,3-at, a jen pedig 9,4-et. Egy előzetes júliusi jelentésében az IMF stábja azt közölte, hogy a jüan súlyozása 14 és 16 százalék körül lehet. Ugyanakkor könnyen elképzelhető, hogy első körben csak egy 5 százalék körüli súlyt rendelnek mellé, aztán majd 5 év múlva a következő felülvizsgálatnál emelnek rajta.
Ennek azért is van jelentősége, mert a súlyozás az IMF hitelek kamataira is hatással lesz.
Mi az az SDR-valutakosár?
A speciális lehívási jogok, vagyis az SDR egyfajta nemzetközi tartalékeszköz, amelyet az IMF 1969-ben hozott létre, hogy megtámogassa a második világháború után kialakított rögzített árfolyamrendszert. Akkoriban az országok arra használhatták az aranytartalékaikat, illetve a széles körben elfogadott devizákat, hogy saját fizetőeszközt vásároljanak a tengerentúlon, fenntartva ezzel az árfolyamszintjüket. Az arany és a dollár kínálata azonban egy idő után nem volt képes lépést tartani a nemzetközi kereskedelem és a pénzügyi piacok fejlődésével, aminek következtében a Valutaalap megalkotott egy eszközt, melyet szabadon használható fizetőeszközökre lehet cserélni.Az országok az IMF-nek fizetett kvóták arányában kapnak SDR-t, amely használható például jövőbeni kvótaemelést célzó befizetéshez is. Emellett törleszthetik az IMF felé az adósságaikat, mivel az intézmény az SDR-t elszámolási rendszerként működteti, valamint a tartalékaikat is kiegyensúlyozhatják.
Az SDR jelentősége némileg csökkent, miután 1973-tól a gazdaságok egyre szabadabban kezdték el lebegtetni a fizetőeszközeiket, kitéve magukat a piac erőinek. A pénzügyi válság idején azonban igen jól jött az SDR léte, mivel segített a tagországoknak kiegyensúlyozni a hivatalos tartalékokat. Idén szeptemberig egyébként 204,1 milliárd dollár értékben állítottak elő, és osztottak szét SDR-t.
Fontos megjegyezni, hogy az SDR nem konkrét valuta és nem követelés. Az SDR birtokosok más tulajdonosokkal bonyolított ügyleteken keresztül átválthatják az SDR-üket olyan valutákra, melyek a kosarat alkotják.
Az jól látható, hogy a kínai hatóságok nagyobb mértékben szólnak bele a hazai pénzügyi piacaik működésébe, mint a tartalékkosárban helyet foglaló többi valuta mögött álló ország. Nemcsak azt kontrollálják, hogy a kínai befektetők mennyi pénzt vihetnek ki az országból, de azt is, hogy a külföldi befektetők mennyi hazai eszközt vásárolhatnak.
Az elemzők és a közgazdászok arra számítanak, hogy a jövőben várhatók ezekkel kapcsolatos enyhítő lépések, de ezek – logikusan – csak fokozatos változtatások lesznek. A jüannal például jelenleg csak egy 3 százalékos napi sávon belül lehet kereskedni az euró, a jen és más vezető devizák ellenében. Ehhez a napi referencia rátát a kínai jegybank állapítja meg.
Amellett, hogy sokan azt várják, hogy Kínának lazítania kell majd ezen a sávon, a Bank of America elemzői szerint
az SDR kosárba való belépés egyfajta kötelezettségvállalás is Kína részéről,
hogy folytatja a megkezdett fokozatos tőkemérleg liberalizációt, valamint visszafogja a devizapiaci intervencióját.