Amerikában soha korábban nem alakult ki ekkora szakadék a bérszínvonal és a vállalati termelékenység között – figyelmeztet Joseph Blasi, a Rutgers Egyetem elismert professzora az Alapblognak adott interjúban. A szakember kiemeli, hogy már az Egyesült Államok alapítói olyan országot képzeltek el, amelynek minden polgára vagyontulajdonos. A 19. század legelejétől kezdődően törvények sora intézkedett arról, hogy saját földterülethez juthassanak az egyszerű amerikaiak.
A tömegek tulajdonossá tételének szándéka Amerika szellemiségének a lényege. Ezen az alapon tudta bizonyítani magasabb rendűségét az embereket kisemmiző feudalizmussal szemben.
A 20. századi amerikai történelemnek jó néhány olyan periódusa volt – például a gazdasági prosperitást hozó 1950-60-as évek –, amelyre erősen rányomta a bélyegét az a társadalmi, politikai szándék, hogy az ország erőteljes vagyonosodásából széles tömegek is profitálhassanak.
A gazdaságszociológus meggyőződése, hogy e folyamatnak köszönhetően jöhetett létre a világ legmasszívabb középosztálya, ami évtizedeken át tartósan hozzájárult ahhoz, hogy az USA első számú világgazdasági tényezővé vált. A tulajdonosi lét elérése és megtartása mindmáig meghatározó életcélja a legtöbb amerikai polgárnak.
Csakhogy e cél elérése – mára – valóban ellehetetlenülni látszik több tízmilliónyi amerikai ember számára.
Az erre vonatkozó szociológiai, gazdasági, politikai kutatásaink - amiket Richard Freeman és Douglas Kruse professzor társaimmal huzamosabb ideje végzünk - csak most találtak nyitott fülekre a médiában és a jövő évi elnökválasztás épphogy beinduló kampányában. Clinton asszony terve lényegében arról szól, hogy minden amerikai alkalmazott részesülhessen a munkahelye által termelt profitból.
A professzor célja olyan törvényi - főként adózási - környezet megteremtése, amelyben minden amerikai vállalatnak érdekében álljon a nyereség egy részének szétosztása dolgozói közt. Ez a 'profit sharing'-nek nevezett rendszer mindig is működött és működik most is jó néhány amerikai vállalatnál.
A Southwest Airlines tavaly az egymilliárd dolláros nyereségének körülbelül a harminc százalékát, azaz mintegy 355 milli dollárt osztott ki a dolgozói, illetve menedzserei között.
A légitársaság leggyorsabban fejlődik a saját ágazatában.
Blasi a Fortune magazin által publikált listát hozza fel példának. A rajta szereplő cégek több mint fele kínál lehetőséget arra, hogy az alkalmazottak társtulajdonossá váljanak, így ők részesülhetnek a profitból. Többek között a Google, az Intel, a Starbucks és a Facebook dolgozói kedvezményesen válhatnak részvényessé.
Egy friss kutatás szerint az amerikaiak 78 százaléka szívesen venné, ha a fix fizetése mellett részt kaphatna a tulajdonból és/vagy a vállalat által kreált haszonból. A tulajdonossá válás, illetve a nyereségből való részesedés vágya egyformán fűti a kis és a nagy, a termelő, a szolgáltató, a családi és a részvénytársasági formában működő társaságok alkalmazottait, sőt még a közalkalmazottakat is – világít rá a szakértő az Alapblognak adott interjúban.
Példátlan helyzetet tükröz az a 2011-ben készített felmérés, miszerint
az amerikaiak felső 20 százaléka mondhatja magáénak az összjövedelem 86 százalékát, melynek kétharmadát az amerikai társadalom legfelsőbb 1 százaléka tartja kézben.
Az ingatlanokból, kötvényekből, részvényekből származó jövedelem csaknem 40 százalékát a társadalom egyetlen ezreléke birtokolja. Ezek az adatok demonstrálják, mekkora egyenlőtlenségek alakultak ki, amik a kapitalizmus alapjait veszélyeztetik.
Az amerikai professzor úgy véli, a kapitalista társadalom küldetése az, hogy szélesítse a tőke- és egyéb vagyonok tulajdonosainak számát, miáltal ez a formáció stabilabbá és demokratikusabbá válik. A kapitalizmus politikai leképeződésének természetes megnyilvánulási formája a demokrácia. Abban az esetben, ha durván növekednek a kapitalista társadalom egyenlőtlenségei, a termelt jövedelmekből keletkező haszon egyre kevesebbek kezében koncentrálódik, gyengül a kapitalizmus és vele egyetemben a demokrácia is.
Ez visszafejlődést eredményez a feudális rendszer irányába.
Blasi a dolgozói részvénytulajdont elsősorban csak a tőzsdén jegyzett vállalatoknál vezetné be, hiszen a kevésbé nyereséges társaságok munkavállalóit, valamint a közszféra dolgozóit különben ugyanúgy a leszakadás fenyegeti: például a Googlenél vagy a Facebooknál logikusan nagyobb a haszon, mint a közszférában.
A technológiát, az innovációt uralók - noha csupán pár százezren vannak - által birtokolt tőkehányad értéke az Egyesült Államokban évente megtermelt vagyon oroszlánrészét képezi.
"Kénytelen vagyok azt mondani: azé az ország (vagyona), akié a robot és a legújabb technológia" - vélekedik a szakember.
Ez az a tőkepiaci rés, amelyhez valamilyen „kapitalizmus-konform” formában kedvezményes hozzáférést kellene biztosítani a profit képzésére kevésbé alkalmas vállalatok, illetve az oktatási, a rendfenntartó, a bírósági, az állami egészségügyi és egyéb intézmények alkalmazottai részére.
A családi vállalatok, a tőzsdén nem jegyzett cégek esetében azonban a profit megosztását tartjuk a leginkább célravezetőnek. A részvénytulajdonlás, a tulajdonostárssá tétel ugyanis – különösen ha az a fix fizetés terhére menne – roppant kockázatos dolog - emeli ki a szakember. Megoldásként a már említett légitársaság módszerét hozza fel:
Az egy adott évben megtermelt profit bizonyos százalékát – tavaly például 30 százalék – osztják szét a dolgozók közt. A kollektívának saját döntése, hogy ki, mekkora nyereségrészesedést kapjon.
Minél erőteljesebben működik a dolgozók bevonása a mindenféle vállalati döntéshozatalba, minél inkább érdekeltek a pénzügyi eredmények elérésében, annál produktívabbá válik az adott cég – véli kutatási eredményei alapján Blasi.
Az amerikai professzor szerint országos viszonylatban azonban egyre kevésbé tűrhetőek el az óriási jövedelembeli egyenlőtlenségek.
Meggyőződésünk – szerencsére ez már a politikai-közgazdasági viták fő vonalába is bekerült az USA-ban –, hogy a kapitalizmus és vele együtt a demokrácia fennmaradásához lényeges, ha az államszervezet – például az adórendszer alapos reformja révén – maximálisan segíti a dolgozók részvénytulajdonossá tételét - zárja gondolatait Joseph Blasi professzor.