Az alacsony kamatkörnyezet és a Bank of England (BoE) által bevezetett eszközvásárlási program (mennyiségi lazítás, QE) azzal juttatott extra vagyonokat a leggazdagabbaknak, hogy felpumpálta a részvényárfolyamokat, valamint támogatta az ingatlanárak felfutását – idézi a The Guardian az S&P jelentését.
Az anyag megállapítja, hogy 2008-ban a brit háztartások leggazdagabb 10 százaléka a nettó pénzügyi eszközök mintegy 56 százalékát birtokolta. Ezzel szemben
ez az arány 2014-re már 65 százalékra emelkedett.
Mindez azt a kérdést is felveti, hogy a jegybankok gazdaságélénkítő politikái vajon milyen mértékben tudták széles körben javítani az adott gazdaságok körülményeit. Ráadásul Nagy-Britanniában a kormányzati beavatkozások nélkül (például az ingatlanpiacon) csak még rosszabb lenne a helyzet – teszi hozzá az elemzés.
A BoE politikáját már eddig is érték olyan kritikák, melyek szerint
a gazdagokat részesítette előnyben a szegényekkel szemben.
A Sheffield Political Economy Research Institute (Speri) például 2014-ben úgy számolt, hogy a QE program 600 milliárd fonttal emelte meg a pénzügyi eszközök értékét az Egyesült Királyságban.
Ennek következtében a leggazdagabb brit családok vagyona 128 ezer és 322 ezer font között bővült a megelőző 5 évben. Ebből az átlagos dolgozók nem sokat éreztek, tekintve, hogy az átlagkeresetek 2008 és 2013 között 7,9 százalékkal csökkentek.
Az S&P azt is hozzáteszi, hogy noha a BoE politikája nem az egyedüli oka a növekvő egyenlőtlenségnek, az egyik legfontosabb tényezőnek számít. Miközben ugyanis az olyan monetáris intézkedések, mint a QE segítették a gazdaság talpra állását, és visszaállították a bizalmat, nem szándékos következményként
fokozták a vagyoni egyenlőtlenségeket
gazdagok és szegények között – hangsúlyozta Tatiana Lysenko, az S&P vezető közgazdásza.
Ezzel együtt az Egyesült Királyságban továbbra is az egyik legnagyobb az egyenlőtlenség az OECD-államok között. Rosszabb itt a helyzet, mint például Franciaországban, Németországban vagy az észak-európai államokban. Csupán az Egyesült Államok, Spanyolország, Olaszország és Japán szenved nagyobb egyenlőtlenségtől.
Mindazonáltal a teljes vagyoni kép egy fokkal jobb a briteknél, mivel az ingatlantulajdonok megugrásával a vagyonok szélesebb körben jutottak el a középső és alacsonyabb jövedelmi csoportokhoz. Ezt támasztja alá, hogy az országban a leggazdagabb 10 százalék az összvagyon felét tudhatja magáénak, míg Németországban ez az arány 60 százalék.
A QE program keretében egyébként a brit jegybank 375 milliárd fontért vásárolt állampapírokat a bankszektortól, azt remélve, hogy ezzel ösztönzi a közvetlen befektetéseket a produktív területeken. Ezzel szemben
a pénz jelentős részét részvényekbe és ingatlanokba fektették.
Bár a jelentés szerint az ingatlanárak a következő évtizedekben valószínűleg csökkenni fognak, a jövedelmi és vagyoni egyenlőtlenségek kitartóan fennmaradnak majd. A fiatal közepes és alacsony jövedelmű háztartások ugyanis egyre nagyobb mértékben kényszerülnek lakást bérelni a magasa ingatlanárak mellett. Ezzel pedig a jövedelmük tekintélyes részét lakbérre fordítják majd, miközben nem tudnak félretenni saját otthonra. Ez a folyamat pedig tovább szélesíti majd a szakadékot a vagyoni csoportok között.