Az operatív lízing gyakorlatilag tartós bérbeadás, vagyis olyan vállalkozások számára lehet jó megoldás, amelyek nem akarnak tulajdont szerezni, hanem hosszabb-rövidebb ideig használni akarnak például egy eszközt vagy járművet. Ennél a konstrukciónál figyelembe kell venni, hogy a futamidő végén
nincs tulajdonszerzés, ugyanakkor könyvelési, adózási szempontból is több előnnyel jár.
Az operatív lízingnél a bérelt eszköz, a jármű, esetlegesen egy gépsor a bérbeadó tulajdonában marad, az ő mérlegében lesz kimutatva, vagyis nem jelentkezik a bérbevevő könyveiben, így kedvezőbb mérleg adatokat és pénzügyi mutatókat tud felmutatni a lízingelő. Ugyanakkor a berendezés, vagy akár ingatlan használatából adódó haszon, a segítségével előállított termékek, nyújtott szolgáltatások értelemszerűen pozitívan befolyásolják a cég bevételét, nyereségességét.
Emellett egy ilyen konstrukciónál
a költségelszámolás és a fizetések összhangban vannak egymással.
Mivel a bérleti díj költségként elszámolható, a nyereséges, áfa visszaigénylésre jogosult vállalkozásoknak is megéri ez a modell, hiszen így csökkenthetik a társasági adóalapjukat is.
Mivel az operatív lízing konstrukció maradványértékes, a bérbevevőnek kisebb havi likviditási terhet jelent a tartós bérlet, hiszen a bérleti díjak az eszköz elhasználódásával arányosak. Ennek kapcsán érdemes megemlíteni azt is, hogy a bérbeadó magasabb értékcsökkenést tud érvényesíteni, mintha a bérbevevő saját beruházásban szerezné be az adott eszközt. Ez egyben azt is jelenti, hogy
ez a modell lehetőséget kínál a folyamatos korszerűsítésre,
mindezt úgy, hogy az opcióval élő vállalkozások élvezik a gyorsított amortizáció előnyeit is.
Az operatív lízing hátrányai közé sorolható a már említett tény, hogy a futamidő végén nem automatikus a tulajdonjog átszállása, emellett a bérleti díjakat áfafizetési kötelezettség terheli.
A pénzügyi lízing lényegét tekintve a hitelhez hasonlítható, egy olyan üzleti megállapodás, melynek keretében a lízingbeadó megvásárolja a lízingbevevő által kiválasztott lízingtárgyat azért, hogy annak használatát a lízingbevevőnek díjfizetés ellenében átengedje. Ennél a konstrukciónál a lízingtárgy végig a lehetőséggel élő vállalkozás kimutatásaiban szerepel, azonban a lízingbeadó marad a tulajdonos. A konstrukció előnye, hogy nem kell saját forrásból költeni, mivel szorosan kötődik az eszközhöz biztonságot jelent mindkét félnek, illetve
kamatkedvezmény is igénybevehető.
A modell hátrányai kapcsán érdemes megemlíteni, hogy a teljes vételárra vetített áfafizetési kötelezettség a futamidő elején jelentkezik, illetve a teljes lízingdíjból csak a kamatrész számolható el költségként, a tőkerész az amortizációs költségeket terheli.
A pénzügyi lízingnek két típusa létezik, a zárt konstrukció esetében a futamidő végén a lízingelt eszköz az utolsó lízingdíj megfizetésével automatikusan a lízingbevevő tulajdonába kerül. Nyílt végű pénzügyi lízingnél pedig a lízingbevevőnek joga van kijelölni a leendő tulajdonost.
A cikk megjelenését a Budapest Lízing támogatta!