Az életüket kockáztatják az illegális fakitermeléssel szembeszállók
![laosz, erdő](https://cdn.origo.hu/2023/12/hoMffTXf0r1Kr3JQBWz2dR_0XHtbFsW8Cn3RMOAkdMQ/fill/1347/758/no/1/aHR0cHM6Ly9jbXNjZG4uYXBwLmNvbnRlbnQucHJpdmF0ZS9jb250ZW50LzNhZDFkMjJiZjYxODRhNTliMTZiMTQxZTg1YTI2Yjc5.webp)
A környezetvédőknek, aktivistáknak, illetve az uralkodó politikai erőkkel szemben állóknak immár nem csak azzal kell szembenézni, hogy rendkívül költséges és sziszifuszi munkát jelent az illegális fakitermelés dokumentálása. Tevékenységükkel – könnyen lehet – akár az életüket is kockára tehetik.
A legutóbbi, nagy port kavart eset ez év elején történt.
Január 30-án három erdőjárőrt öltek meg Északkelet-Kambodzsában, még mindig nem egészen tisztázott körülmények között.
Egyikőjük egy rendőrtiszt volt, a másik áldozat egy minisztériumi munkatárs, a harmadik pedig egy New York-i székhelyű természetvédelmi szervezet helyi alkalmazottja.
A gyanú szerint a gyilkosságot néhány határőr követhette el, akik maguk is érdekeltek lehetnek a facsempészetben.
A hatóságok különleges bizottságot állítottak fel az eset tisztázására. A Global Wittness jelentése szerint, 2005 óta 20 környezetvédőt gyilkoltak meg tevékenységükhöz kapcsolódóan, többet pedig börtönbe vetettek. Bár az állami szervek illetékes munkatársai úgy nyilatkoztak, mindent megtesznek a tettesek kézre kerítéséért és az igazságszolgáltatás elé állításukért, az aktivisták némelyike kétségbe vonja, történhet-e valódi előrelépés akár ebben az ügyben, akár a feketegazdasági jelenség felszámolásában.
Ouch Leng az egyik legismertebb környezeti aktivista azt mondta, szerinte Kambodzsában egy jól szervezett gazdasági maffia működik együtt magas pozícióban lévő vezetőkkel. Leng korábban azzal hívta fel magára a figyelmet, hogy a Mekong folyótól nyugatra elterülő, mintegy 1400 négyzetmérföldes területen, ő és néhány más aktivista,
helyi közösségekből verbuvált járőrszolgálatokat szervezett az erdők védelmére.
Emellett megszervezték az erdő közösségi, de a fenntarthatóságot figyelembe vevő hasznosítását is. A területen található Prey Lang Délkelet-Ázsia egyik utolsó egybefüggő erdősége.
2016-ban arról érkezett kormányzati jelentés, hogy – részben a civil erőfeszítéseknek köszönhetően – sikerült megálljt parancsolni az illegális vágásnak, de
azóta arról érkeznek hírek, a jelenség újra erőre kapott.
Leng azt is hozzátette: úgy gondolja, az iménti a kijelentéseivel a szervezett bűnözői körök és a politika valamint a hadsereg lehetséges kapcsolatáról, a saját életét is kockára teszi.
A beszámolók szerint, Laoszban központilag irányított az erődirtás. A helyzet fonákságát azt mutatja, hogy nagyobb területen vágtak ki fákat az elmúlt években, mint amekkorát a jogszabályok lehetővé tettek volna – igaz, olyan területeken történt irtás, ahol aztán infrastrukturális fejlesztések, útépítések indultak vagy bányászati kitermelés indult meg, a fát pedig építkezéseken használták.
Mindemellett azonban Laosz sem kerülheti el az illegális fakitermelők pusztítását. Egyes jelentések szerint, tovább nehezíti a jelenséggel való küzdelmet az, hogy vélhetően nem egy alkalommal maguk az országok, Kambodzsa és Laosz, lépik át saját szabályaikat.
Volt arra precedens korábban, hogy kambodzsai illegális vágók dézsmálták meg Thaiföld rózsafa-állományát.
A londoni székhelyű, nem kormányzati Környezetvédelmi Nyomozó Ügynökség (EIA) szerint bizonyítható, hogy magas rangú katonai és hivatali vezetők váltak korrupttá a Vietnamba irányuló csempészetben. A korrupciós számok pedig ijesztők: az ügynökség több millió dollárra teszi az elmúlt években tisztviselőkhöz áramlott kenőpénzeket és több száz köbméterre a lényegében ellopott fa mennyiségét.
Laoszban a délkeleti tartomány élére kinevezett új kormányzó tavaly novemberben ígértet tett arra, hogy felelősségre vonják mindazokat, akik érintettek az illegális fakereskedelemben, és végül lefoglaltak 27 teherjárművet, melyekről bizonyítottnak látták, mire használják azokat.
Ennek ellenére az EIA-nál azt állítják, az országok időnként maguk szegik meg szabályaikat és döntenek ki az előírtnál több fát, függetlenül attól, hogy mindkét ország időközönként exporttilalmat is hirdet az értékes fa kivitelére.
A rózsafából készült bútorok kereskedelmét 2013-ban nemzetközi szerződésekkel igyekeztek az államok keretek közé szorítani. Azonban úgy látszik, a papírra írt rendelkezések önmagukban nem képesek meggátolni a romboló jelenséget. Vietnamban több mint egy tucat olyan határhoz közeli bútorüzem van, ahonnan a bútorok Kínába és Hongkongba kerülnek, a fa pedig többnyire Kambodzsából érkezik.
Kína ugyanis biztos felvevőpiacot jelent az ott készült termékeknek.
Az Európai Unió Vietnammal próbál egyezkedni, és célja egy olyan megállapodás tető alá hozása, mely a faanyag kereskedelmét legális mederben tartja, mértékét szabályozza, és egyúttal ellehetetleníti a zajló illegális forgalmazást. Az Unióban azt remélik, ha Vietnam elfogadja a megállapodás érvényesítéséhez szükséges helyi szabályokat, azok letörik az oda irányuló csempészetet is.
Az EIA ugyanakkor kevésbé derülátó, és bár a megállapodást üdvözölnék, máris arra hívják fel a figyelmet, a helyi végrehajtás egészen más lapra tartozik, és
a csempészek megtalálják majd az új módjait annak, hogy a faáru a környező országokból Vietnamba kerüljön.
A Kambodzsából Vietnamba legálisan érkező különféle faáruk összesített értéke egy 2016-ban kiadott jelentés szerint, 2015-re 680 millió dollár fölé kúszott a 2013-as, 45 millió dollárról. Az illegális forgalmazás értékét szintén millió dolláros nagyságrendre teszik. Egy korábbi jelentés szerint, a Thaiföld importálta falapanyag 20 százaléka néhány éve még bizonyosan illegális kitermelésből származott.
Egyesek úgy vélik, az említett közösségi erdőhasználat jelentheti a megoldást az illegális kitermelés megelőzésére, amikor a helyi közösségek összefogva látnának el – kormányzati támogatással – hasznosítási és óvási feladatokat. Kambodzsában nagyjából 2 millió hektáron sikerült megszervezni a közösségi erdőgazdálkodást – az országban jelenleg 10 millió hektár fölött van az erdős terület nagysága. Kambodzsa 2010-2029-es Nemzeti Erdőprogramjában mindenesetre hangsúlyos elem az az illegális fagazdálkodás és kitermelés visszaszorítása.
A Mekong melletti gazdag, máshol ritka rózsafaállomány közel 40 különböző alfajtát foglal magában. Egy jelentés szerint, a 2005-2012-es időszakban volt, hogy köbméteréért 15 ezer dollárt is megadtak.