Végre elindult a hosszú ideje várt, jüanban denominált olajkereskedés a sanghaji tőzsdén (Shanghai International Energy Exchange). Az új, szeptemberi határidős jegyzés helyi idő szerint hétfő délután (közép-európai idő szerint reggel) hordónként 427,90 jüanon (67,78 dollár) állt, és nagyjából 18 540 egység cserélt gazdát a kereskedés során – írja a Bloomberg. A nemzetközi befektetők számára is elérhető jegyzést egyébként Kína már régóta tervezte, de
elég sok halasztás és visszalépés történt, mióta az ország 1993-ban megtette az első próbálkozását.
Ezzel együtt a két legfontosabb, dollárban jegyzett nyersolajtípus, a londoni Brent és a New York-i WTI, némi gyengüléssel, 69,72, illetve 65,64 dolláron álltak közép-európai idő szerint hétfőn délelőtt.
Kína egyébként azóta tervezi megnyitni a hazai olajkereskedést, mióta az ország olajimportja jelentősen megugrott. Tavaly pedig az ország elérte, hogy a behozatala lehagyta az Egyesült Államok importját, amivel
Kína világelső lett a külföldi olaj vásárlásában.
Noha ezzel a lépéssel Kína valószínűleg nem fog érdemi kontrollt szerezni az olaj nemzetközi árazása fölött, azonban a súlya egyértelműen megnő a világpiacon, ráadásul a lépés a jüan nemzetközi elfogadottságát is elősegítheti – ami egyértelműen hosszú távú cél a világ második legnagyobb gazdasága számára.
A szeptemberi szállítású jegyzések hordónként 440 jüanos áron nyitottak, ami emelkedést jelentett a 416 jüanos referenciaárhoz képest. A sanghaji tőzsde emellett jelezte, a projektben olyan külföldi nagyvállalatok is segédkeztek, mint a Glencore vagy a Trafigura Group.
Az sem elhanyagolható, hogy Kína az olajjegyzésével
először teszi lehetővé külföldi befektetők számára, hogy azok közvetlenül lépjenek be a kínai nyersanyagpiacra.
Az pedig csak tovább növelheti az érdeklődést, hogy a kínai vezetés azt tervezi, lemond a külföldi magán- és intézményi befektetőkre kivetett jövedelemadókról. A hivatalos közlés szerint a múlt héten nagyjából 19 külföldi szereplő regisztrált a kereskedésre.
Noha Kínának egyértelmű célja, hogy újabb globális benchmarkot hozzon létre a nemzetközi piacon, ennek esélyei heves viták tárgyát képezik.
A szkeptikusok szerint ugyanis még mindig számos korlát áll a kínai tervek előtt.
Ilyenek például a tőkekorlátozások, a szabályozói kockázatok, valamint a piaci intervenciók, melyek egyaránt elrettenthetik a nemzetközi piaci szereplőket attól, hogy a Brent és a WTI szintjén kezeljék a kínai olajjegyzést.
Ezzel együtt a kínai hatóságoknak a nyersanyagpiac egy másik aspektusára is figyelniük kell, ez pedig a lehetséges buborék. A világ második legnagyobb gazdaságában élő gazdag kiskereskedelmi befektetők ugyanis az elmúlt években igencsak belehúztak a kínai nyersanyagpiacon, és ezzel a termékek széles skáláján (az almától az acélig) okoztak „robbanást".
A szabályozóknak tehát azt is szem előtt kell tartaniuk, hogy egyre többen félnek egy esetleges nyersanyagpiaci buborék kellemetlen hatásaitól. Az olaj esetében a kockázat enyhítésére több módszer is hatásos lehet. Az egyik ilyen a fizikai szállítás korlátozása, de segíthet az is, hogy a tárolási költségek jóval magasabbak, mint máshol. Mindazonáltal egyes elemzők szerint
így is fennáll a kockázata annak, hogy az államnak be kell avatkoznia,
ha a buborékképződés túl gyorsan megindul az új olajjegyzés elindítását követően.