A napenergia űrben való összegyűjtése egyáltalán nem újdonság, sőt, a tudományos-fantasztikus irodalom egyik kedvelt témája. Népszerűségét Isaac Asimovnak köszönheti, aki 1941-ben írt arról. 1968-ban egy amerikai mérnök, Peter Glaser hivatalos beterjesztést nyújtott be az illetékes hivatalokhoz egy, az űrben létesítendő, a napenergiára épülő rendszerről - idézi fel az előzményeket a nem mindennapi terv kapcsán a kínai állami hírügynökség, a Xinhua.
A koncepció mindenesetre valóban nem hétköznapi. A China Academy of Space Technology (CAST) - a kínai űrügynökség egyik alárendelt szervezete - tervei szerint
2035-re elkészülhet az az állomás, mely az űrben keringve képes összegyűjteni a Napból érkező azon energiamennyiséget is, mely egyébként soha nem éri el a Földet.
Az energiát az állomás mikrohullámokra vagy lézersugárrá konvertálná, amely vezeték nélküli kapcsolaton jutna le a felszínre, és hasznosulna ott az ember által meghatározott célokra - ismertette az elképzeléseket Wang Li, a CAST kutatási programjának vezetője.
A szakember kiemelte, hogy reményeik szerint a projekt mögé szoros nemzetközi együttműködés sorakozhat fel, melynek révén tudományos és technológiai áttörést érhetnek el az űri szolárbázissal. Szerinte, ha sikerrel járnak, azzal már
igen hamar megvalósulhat az emberiség álma a korlátlan és tiszta energiáról".
Wang szerint a hagyományos fosszilis energiahordozókkal összehasonlítva az űrből nyert napenergia felhasználása sokkal hatékonyabb és fenntarthatóbb. Könnyebbé és egyszerűbbé teszi a bolygó körül keringő műholdak energiaellátását is, a katasztrófa sújtotta földi övezetek ellátását, valamint a Föld jelenleg izolált területeit is.
Kína már bő egy évtizeddel ezelőtt, 2008-ban az egyik kutatási kulcsterületként nevezte meg a napenergia űrben való hasznosítását. Az ország azóta számos áttörést ért el a napfényt begyűjtő megoldások fejlesztésében és a vezeték nélküli energiaátvitelben. Ugyanakkor az is nyilvánvaló, hogy az ambíciók ellenére, még mindig számos technológiai korlátot kell legyőzni a vezeték nélküli továbbítás hatékonyságának növeléséért, írja az Asia Times.
Igaz, Kína nem is sajnálja a pénzt ezekre a célokra. Például külön telephelyet épít Bishanban,
közel 30 millió dolláros (mintegy 9 milliárd forint) költséggel, hogy ott a nagyteljesítményű vezeték nélküli energiaátvitel kérdéseit tanulmányozhassa, illetve ennek a környezetre gyakorolt hatásait.
A CAST munkatársa szerint az e területeken zajló kutatások mind az ország űrrel kapcsolatos tudományos törekvéseire, mind az olyan, kialakulóban lévő iparágakra megtermékenyítően hatnak majd, mind a kereskedelmi alapú űrrepülés.