A haltermelés elérheti a 204 millió tonnát is 2030-ban, ami éves alapon 15 százalékos bővülést jelent 2018-hoz képest. Ezen belül nőni fog az akvakultúra jelenlegi 46 százalékos aránya – tudhatjuk meg a szervezet által megjelentetett, A halászat és akvakultúra helyzete a világban 2020-as kiadványból. Mindezekkel együtt az egy főre jutó éves halfogyasztás 21,5 kilogrammra nő 2030-ra.
A hal és halászati termékek nem csupán a legegészségesebb ételek közé tartoznak, de a környezeti terhelésük is alacsony
– mondta a FAO főigazgatója, Csü Tung-jü, hangsúlyozva, hogy sokkal központibb szerepet kellene játszaniuk az élelmezésbiztonságban és a táplálkozási stratégiákban.
Amint a főigazgató a jelentésből kiemelte, egyre több bizonyíték mutat a hatékony halgazdálkodás szerepére a halállomány növekedésében, amelynek hiányában a terület hozzájárulása az élelmezésbiztonsághoz és az emberek megélhetéséhez veszélybe kerül. A fenntarthatóság hiányának oka azonban összetett és célzott megoldásokat igényel.
A halászat mértéke a halászati területek több mint harmadán meghaladja a fenntartható szintet, ami nemcsak túl magas, de javulás sem mutatkozik ezen a téren.
A legjelentősebb halfajok esetében javul a fenntarthatóság, tudható meg a FAO-jelentésből. A tonhal halászata 2018-ban volt a csúcson, amikor 7,9 millió tonnát fogtak ki belőle – ennek kétharmada már biológiailag fenntartható szinten kerül kihalászásra, ami 10 százalékos növekedést jelent két év alatt.
Bár a FAO jelentés még a koronavírus járvány kitörése előttről származó adatok alapján készült, segíti a szervezet szakértőit a jobb és szakmailag megalapozott döntésekben és megoldásokban a halászat és akvakultúra területén – a szektorban, ami a járványhelyzetet lenagyobb vesztese.
A halászati szektor akár 6,5 százalékkal is zsugorodhatott a korlátozások és a munkaerő hiánya miatt
– olvasható a kiadványban.
A nemzetközi szállítmányozás zavarai főleg az exportra szánt haltermelést érintette, míg a turizmus és vendéglátás szektor leállása drámai hatással volt sok halfajta piacára, még akkor is, ha a hosszabb eltarthatóságú fagyasztott, konzerv, pácolt és füstölt halak eladása stabil maradt. A Fölközi- és a Fekete-tenger térségében a kisüzemi halászok 90 százaléka kényszerült szüneteltetni tevékenységét a felvevő piac megszűnése miatt, amit gyakran az árak csökkenése súlyosbított.
A FAO jelentés rengeteg adattal szolgál a halászatról halfajok, régiók és éghajlat szerinti lebontásban, illetve hogy vadon fogott vagy termesztett halról van-e szó.
A 2018-as teljes globális haltermelés mennyiségét 179 millió tonnára becsülik, értéke 401 milliárd dollár. Az emberi fogyasztásra szánt hal 52 százaléka akvakultúra termelésből származik.
Messze a legjelentősebb termelő Kína, a magasan fejlett akvakultúra szektorának köszönhetően, ami több halászati terméket termelt, mint a világ többi része 1991 óta összesen.
Az akvakultúra szektor bővülése alacsonyabb ütemben bár, de folytatódni fog, növelve az arányát a fogyasztásban és a kereskedelemben is.
A szardínia a legjelentősebb tengeri halászott fajta, amelyet a tőkehal és a csíkoshasú tonhal követ. A belvízi halászat – ami sok élelmiszerben szegény országnak jelentős élelemforrás – 12 millió tonna mennyiségével rekordot döntött.
A halfogyasztás átlagosan az állati eredetű fehérjefogyasztás hatodát fedezi, de ez akár 50 százalék fölé is kúszhat egyes országokban, mint Banglades, Kambodzsa, Gambia, Ghána, Indonézia, Sierra Leone és Srí Lanka.
A globális haltermelés 2018-ban: 179 millió tonna
Ebből emberi fogyasztásra szánt mennyiség: 156 millió tonna
A halászat és akvakultúra elsődleges értékesítési értéke 2018-ban: 401 milliárd dollár
A halászatban és az akvakultúrában foglalkoztatottak száma: 59,5 millió fő, közülük 14 százalék nő
A bolygón található halászhajók száma: 4,56 millió
A nemzetközi kereskedelembe kerülő hal a teljes termelésen belül: 38 százalék
A teljes halexport értéke: 164 milliárd dollár
A világ legnagyobb haltermelője és exportőre: Kína
Nettó halexportőr térségek: Óceánia, Latin-Amerika és a Karib-térség, Ázsia fejlődő országai
A világ legnagyobb hal- és haltermékpiaca: az Európai Unió.
A leginkább fenntarthatatlan módon kezelt halászati régió: a Földközi- és a Fekete-tenger (62,5 százalék túlhalászott halállomány), a Csendes-óceán délkeleti része (54,5 százalék), az Atlanti-óceán délnyugati része (53,3 százalék)
A belvízi halászat legjelentősebb folyói: Mekong, Nílus, Iravádi, Jangce folyó.