Gyarmati György

Kényszerpályás rendszerváltások Magyarországon, 1945-1949

Az Országgyűlés, 1947-1949

A kisgazdapárt szétzilálásából eredő erőviszony-módosulásra hivatkozva az MKP vezetése elérte, hogy Tildy Zoltán köztársasági elnök (FKgP) új - idő előtti - parlamenti választásokat írjon ki. Ehhez egyfelől úgy módosították a választójogi törvényt, hogy az - 1945-höz képest - mintegy félmillióval szűkítette a választójogosultak körét. Az előző választáshoz képest már nem korlátozták, hanem ösztönözték, hogy minél több párt szálljon ringbe. A kommunista vezetők ugyanis abból indultak ki, hogy a viszonylag stabil szavazótáboruktól nyerhető voksok "felértékelődhetnek", ha minél több párt között szóródik a többi szavazat. Végül négy újabb párt jelentette be indulását: a Barankovics István vezette Demokrata Néppárt (DNP), a Pfeiffer Zoltán vezette Magyar Függetlenségi Párt (MFP), a Balogh István vezette Független Magyar Demokrata Párt (FMDP), valamint Schlachta Margit Keresztény Női Tábora (KNT).

9. ábra

Az 1947. évi országgyűlési választások legnagyobb vesztese a Független Kisgazdapárt volt. Két évvel korábbi szavazótáborának közel háromnegyede elpártolt tőle. Ezek jó részét viszont a belőle kivált "utódpártok" (DNP, MFP, FMDP, KNT) szívták fel. Utóbbiak a megroggyant FKgP-vel együtt az urnákhoz eljutók voksainak 52 százalékát szerezték meg. A választók többsége immár másodszor utasította el a magántulajdont és a parlamentáris demokráciát egyre nyíltabban megkérdőjelező törekvések képviselőit. Más megközelítésben az ellenzék - addig két százalékot sem érő erejéhez képest - majdnem meghúszszorozta szavazótáborát. Övéké lett a voksok több mint egyharmada (37 %). Ez ismét rácáfolt Rákosi várakozására, aki a választások előestéjén azt prognosztizálta Moszkvának, hogy az ellenzéki pártok együttesen sem érik el a 15 %-ot.