Gyarmati György

Kényszerpályás rendszerváltások Magyarországon, 1945-1949

A Magyar Dolgozók Pártja létrehozása

Belpolitikai következményeit tekintve is meghatározó esemény volt 1947. szeptember-október fordulóján a Kommunista és Munkáspártok Tájékoztató Irodájának megalakulása. Ennek alapító nyilatkozata arra szólította fel a szervezetbe tömörült kommunista pártokat, hogy országaikban vegyék át a hatalmat. Ugyancsak a Tájékoztató Iroda létrehozásával teljesedett ki a térség szociáldemokrata pártjainak agóniája. Magyarországon a szervezet megalakulásáról a kommunista pártapparátust tájékoztató főtitkárhelyettes, Farkas Mihály 1947. október közepén már arról beszélt, hogy az SZDP "egy átmeneti párt, mely a közeljövőben egyesül a kommunista párttal".

A magyar szociáldemokraták a rájuk nehezedő vehemens politikai nyomás következtében 1947 végére két markáns csoportra szakadtak. Kéthly Anna vezetésével az "együttműködni, de nem egyesülni" irányzat hívei álltak az egyik oldalon. Velük szemben a Marosán György vezette fúziópártiak. A párt vezetője, Szakasits Árpád a konfliktus-helyzetekben már korábban begyakorolt "én itt sem vagyok" megoldással élt. Moszkvába vonult egy kormányküldöttséggel, s fúziópárti helyettesére, Marosán Györgyre hagyta az egyesülést ellenzők megregulázását.

Így is történt. Marosán 1948. február 18-án összehívott egy funkcionáriusgyűlést, ahonnét - különböző beszámolók szerint - leginkább az SZDP-tagok hiányoztak, s indítványára megfosztották őket (Kéthly Annát, Bán Antalt, Szélig Imrét, Szeder Ferencet) tisztségeiktől. Két nappal később pedig megállapodást írtak alá a kommunista vezetőkkel a további tisztogatásról. Eszerint az SZDP Központi Titkársága hívja vissza tisztségéből, bocsássa el állásából, illetve zárja ki soraiból azokat a tagjait, akiket az MKP pártközpontja (!) nemkívánatosnak ítél az egyesült munkáspártba való átvételre. A tavaszi hónapok alatt ennek megfelelően szórták ki az SZDP korábbi vezetőinek, valamint parlamenti képviselőcsoportjának a felét, továbbá az összes vonakodó közigazgatási tisztségviselőt. Mire 1948. június 12-14. között sor került a szelektív bekebelezés egyesülési kongresszusnak elkeresztelt záróaktusára, további tízezrek kizárásával biztosították, hogy - úgymond - valódi marxista párt lehessen az új nevű Magyar Dolgozók Pártja (MDP). Ennek elnöke Szakasits Árpád, főtitkára Rákosi Mátyás lett, míg a főtitkár-helyettesi tisztségeken Marosán György, Farkas Mihály és Kádár János osztozott.

Szakasits Árpád még be sem rendezkedett pártelnöki irodájában, midőn újabb és méltóságteljesebb stallumot találtak számára. Tildy Zoltán köztársasági elnököt családon belüli kompromittálással megbuktatták - kémkedés gyanújával őrizetbe vették vejét, Csornoky Viktor kairói magyar követet. 1948. augusztusában Szakasitsot ültették a helyébe. (Csornokyt kivégezték, Tildy Zoltán és felesége a következő nyolc évet házi őrizetben töltötte.)

A társadalom rendszerbe integrálása szempontjából elengedhetetlennek tartották a felnövekvő generáció átnevelésének mielőbbi kézbe vételét. Két nappal az MDP megalakulása után, 1948. június 16-án a magyar parlament törvénybe iktatta a felekezeti fenntartású iskolák államosítását. Hatezerötszáz - addig jórészt a katolikus egyház által működtetett - iskola került állami tulajdonba. Ez ellen az egyházi vezetők magától értetődően tiltakoztak. Őket 1948 folyamán egymás után állították félre, mint Ravasz László református püspököt, vagy küldték börtönbe, mint Ordass Lajos evangélikus püspököt. Mindszenty Józsefet a magyar katolikus egyház fejét Karácsony másnapján hurcolták el. A következő év elején, 1949 februárjában harsány propagandahadjárat közepette kémkedéssel és valutaüzérkedéssel vádolták meg és életfogytiglani börtönbüntetésre ítélték. Ez egyszerre szolgálta a magyarországi egyházak megtörését és a társadalom hívő többségének megfélemlítését.