Gyarmati György

Kényszerpályás rendszerváltások Magyarországon, 1945-1949

A kommunista dominanciájú országgyűlés, 1949-től

A világháború után létesített Magyar Nemzeti Függetlenségi Front (MNFF) helyett 1949 elején - némileg módosított elnevezéssel - életre hívták a Magyar Függetlenségi Népfrontot (MFNF). Rákosi Mátyásnak a pártvezetést bizalmasan informáló szavait idézve, a változás értelme: "csökkenteni a polgári pártok jelentőségét és meggyorsítani elhalásukat, likvidálásukat". Tartalmát tekintve alig tért el ettől az új szerveződés főtitkárává választott Rajk Lászlónak az alakuláskor nyilvánosan is megfogalmazott krédója: "aki más programot vall, mint a szocializmus építését, az nem a kormányzat valamiféle konstruktív ellenzéke, az már a magyar nép ellensége". Az 1947-es választásokon az ellenzéki oldalon legtöbb (16 %) szavazatot kapott párt vezetője, a kereszténydemokrata Barankovics István értett a szóból. A fentiek elhangzásának másnapján feloszlatta pártját és elmenekült az országból.

A választásokat nyilvánosan az MFNF Országos Tanácsa készítette elő. Ez a szerv azonban csak propagandakirakat volt az MDP Operatív Választási Bizottsága, valamint a belügyminiszter és az - ekkor még alája tartozó - Államvédelmi Hatóság számára. A kommunista pártközpontban döntöttek arról, hogy egyáltalán ki lehet jelölt, a belügyi apparátus és az ÁVH pedig azt biztosította, hogy a politikai elhatározás érvényesüljön. Ellentétben a korábbi választással, ahol minél több választó távoltartása volt a cél, ez alkalommal a minél nagyobb arányú részvételt szorgalmazták. Ennek kettős oka volt. Egyfelől ország-világ előtt demonstrálni kívánták a diktatúra állítólagos társadalmi támogatottságát. Másfelől nem kevésbé tartották fontosnak ellensúlyozni a Mindszenty bíboros elhurcolása nyomán megindult szolidaritási akciót. Bár a pártellenőrzés alá vont honi sajtó nem tudósíthatott róla, 1948-49 fordulójának hónapjaiban egyházi és világi aláírásgyűjtési akciók sora és több tucat - a rendőrséggel menetrendszerűen összetűző és letartóztatással végződő - nyílt tüntetés szerveződött országszerte Mindszenty szabadlábra helyezése érdekében. Ez is motiválója volt a választási kampányt helyettesítő felfokozott művi sikerpropagandának. Ugyanezen okból sulykolták visszatérően a választási statisztikák hivatalos adatait is, mely szerint az 1949. május 15-i voksoláson kiugróan magas, 96 %-os volt a részvétel, és ugyanilyen arányú "a népfront győzelme". A kommunista képviselők aránya 71 % lett, pontosan annyi, amennyit a pártvezetés három hónappal korábban készített "választási tervében" rögzített.