Horváth Attila

Lopakodó járvány - A nemi érintkezéssel terjedő fertőző betegségek

VI. Néhány STD betegségről röviden

Most röviden áttekintjük a leggyakoribb és a szélesebb közvélemény érdeklődésre is számot tartó STD betegségeket. Az illusztrálás e betegségek jellegéből adódóan szinte lehetetlen a jó ízlés határainak átlépése nélkül. Az ismeretterjesztés szintjén azonban tárgyalnunk kell néhány indokoltan kiválasztott kórképet.

Klamídia-fertőzések

Ma az egyik "legdivatosabb", de nem újonnan felfedezett STD kórokozó. Az elmúlt 15-20 évben ismerték fel, hogy a korábban csak a trachoma, valamint a nálunk nem előforduló negyedik nemibetegség, a lymphogranuloma venereum (lymphogranuloma inguinale, lymphopathia venerea, climatic bubo, poradenitis, Maladie de Nicolas-Favre) kórokozójaként ismert Chlamydia trachomatis számos más megbetegedésnek is kóroka, valamint hogy leggyakrabban szexuális érintkezéssel közvetítik. Számos kórképet okoz. Az antigén szerkezete alapján több szerotípusa ismert. A szemészeti fertőzéseket az A, B, C, a genitális fertőzéseket a D-K szerotípusokba tartozó törzsek okozzák.

A kórokozó, a Chlamydia trachomatis obligát intracelluláris - a sejtben szaporodni tudó - sejtparazita. Mesterséges táptalajon nem, csak élő sejtek tenyészetében szaporodik. Az elemi testek 350 µm nagyságúak, míg a ciklus második felében kialakuló ún. retikuláris testek 1 µm átmérőjűek. A ciklus időtartama 24-48 óra. A kórokozó tenyésztéssel, illetve a különböző vizsgálati anyagokban (kenet, szövetkaparék, üledék) fluoreszceinnel vagy enzimmel jelzett specifikus monoklonális antitesttel adott pozitív reakció alapján mutatható ki. Láthatóvá tehető kémiai módszerekkel, festéssel (Lugol-oldat, Giemsa-festés) is. A különböző módszerekkel történő specifikus ellenanyag kimutatásának különösebb diagnosztikai jelentősége nincs, csak a titer értékének emelkedése lehet bizonyos esetekben diagnosztikai értékű.

A fertőzés után átmenetileg védettség kialakul, amely azonban csak rövid idei tart. Így az újrafertőződés és a relapszusok jellemzik a klinikai képet. Férfiak és nők esetében is húgycsőfolyást okoz, de lehetnek tünetszegény vagy tünetmentes hordozók is. Kezelésére alkalmas antibiotikumokkal rendelkezünk, melyekkel szemben azonban rezisztencia alakulhat ki.

Nőknél talán súlyosabbak a következményei. Kezeletlen esetben felszálló fertőzést okozhat (a felső, belső nemi szervek gyulladása, kismedencei gyulladás, méhen kívüli terhesség, összenövések, amelyek akár sterilitáshoz is vezethetnek). A fertőzött anya világra jött csecsemője esetleges súlyos pneumóniával vagy fertőzéses kötőhártya-gyulladással születhet.