Horváth Attila

Lopakodó járvány - A nemi érintkezéssel terjedő fertőző betegségek

Gonorrhoea (tripper, kankó)

Egyike a legrégebben ismert fertőző betegségeknek. Első leírása a Bibliában (Leviták könyve) szerepel. Elnevezése Galénosztól származik, s egy tévedést takar, ugyanis tévesen azt feltételezte, hogy a betegséggel járó folyás (rheosz) spermából (gonosz) áll.

A kórokozó a Neisseria gonorrhoeae. Nagyon kényes, az élő szervezeten kívül rövid idő alatt elveszíti fertőzőképességét, ugyanis nagyon érzékeny hőre, kiszáradásra és az anionok koncentrációjára.

A gonorrhoeás fertőzés csaknem kizárólagosan nemi érintkezés kapcsán történik. A kontagiozitása magas. Fertőzött nővel történő közösülés során 17%-os valószínűséggel következik be a fertőzés. Ez a valószínűség az ismételt közösülés számától függően akár 100%-ra is nőhet. Az inkubációs idő 3-10 (átlagosan 5) nap, ritkán ennél jóval hosszabb is lehet.

A gonorrhoeás fertőzések száma Magyarországon az 1980-as évek közepéig kisebb-nagyobb ingadozással egyenletesen alakult. Évente több mint 10000 friss fertőzést jelentettek. Elsősorban a nagyvárosokban terjedt, de az utóbbi évtizedekben jelentős számban jelentkeztek friss fertőzések vidéken is. Az 1980-as évek közepétől a friss gonorrhoeás fertőzések száma is lényegesen csökken.

Férfiaknál a legjellemzőbb tünet a húgycsőgyulladás. Ez igen intenzív folyással és gyakori, fájdalmas vizeléssel jár. Ritkábban a dülmirigy (prosztata) heveny vagy idült gyulladását váltja ki. A mellékheregyulladás lázzal járó fájdalmas elváltozás a here felső pólusán.

A női gonorrhoeás fertőzések az esetek döntő többségében tünetszegényen zajlanak. Ezt az anatómiai viszonyok eltérő volta magyarázza. A következményei viszont járványügyi szempontból jelentősek. Az elsődleges fertőzés helye a méhnyakcsatorna, de fertőződhetnek a Bartholini-mirigyek is. A cervix primer fertőzése, menstruáció, abortusz vagy szülés esetén felterjedhet a méhűrbe, a méhkürtökre és a petefészekre. A következményes összenövések meddőséget okozhatnak.

Mindkét nemben fertőződhetik a szájüreg és a végbél nyálkahártyája. Régebben ezt extragenitális fertőzésnek hívták. Ma ez a megkülönböztetés értelmetlen.

Az egyéb klinikai megnyilvánulások közül kettő kiemelendő:

• Szülés során a fertőzött szülőcsatornán való áthaladáskor fertőződhet az újszülött kötőhártyája, ami ráterjed a szaruhártyára is. Az így szerzett fertőzés nyomán előfordul, hogy csak felnőtt korban alakul ki betegség.
• A véráram útján a nagyízületekre is átterjedhet a fertőzés. Kezdetben a gyulladás fájdalmas duzzanatot, később tartós ízületi destrukciót eredményez.

A kezdetben teljes gyógyulást eredményező penicillinre a törzsek mintegy ötöde rezisztenssé vált. A mai kezelési ajánlások számos antibiotikumot sorolnak fel, amelyeket ebben az esetben alkalmazni lehet.