Horváth Iván

Balassi Bálint és a számítógépes irodalomkutatás

VI. Az internetes Balassi-kiadás

Ez volna tehát az interneten hozzáférhető Balassi-kiadás (1998) legfontosabb irodalomtörténeti újítása: Balassi verskötetének helyreállítása.

Kétségkívül nemcsak irodalomtörténeti újdonságra, hanem itt-ott műszaki újításokra is sor került, hiszen annak idején, 1998-ban (az internet történetében hat év nagy idő) még nem álltak rendelkezésre hálózati kritikai kiadások, amelyeket mintául vehettünk volna.

Ilyen műszaki jellegű újításunk volt a véletlenszerű olvasás nevű eljárás bevezetése.
*
Minden szöveg többes számú. A Répertoire de la poésie hongroise ancienne (A régi magyar vers repertóriuma, RPHA) adatbázisa, melyet 1976 és 1992 között készítettünk, minden 1601 előtti magyar versről minden szilárd bibliográfiai, irodalomtörténeti és poétikai tudnivalót rögzít. Az RPHA munkaközössége plurális szövegfogalommal dolgozott. Eszerint a szöveg tulajdonságai (pl. szerzője, terjedelme, irodalmi mintája, műfaja, versformája, szereztetési dátuma, ajánlása stb.) mind-mind változók, amelyek a szövegnek a különböző kiadványokban és kéziratokban való előfordulásai során különféle értékeket vehetnek fel. A szövegnek nincs egyetlen állandó tulajdonsága sem: a magas irodalom és a népköltészet közötti különbség csupán fokozati.

Az RPHA-csoport adatmodellje megengedi, hogy egy szöveghez több (kézírásos vagy nyomtatott) könyv, egy könyvhöz több szöveg tartozzék. Az adatfelvételi egység (a "rekord") nem a könyv, mint a könyvtári adatbázisokban, és nem is a szöveg, mint az irodalomtudományiakban, hanem könyv és szöveg egyszeri találkozása.

Így jutottunk el arra a felismerésre, hogy a szöveg csak többes számban létezik.

Persze az újfajta szövegnyilvántartás és kritikai kiadás már a szövegek hatástörténetének minden szövegállomását egyenrangúként tárja az olvasó elé, hiszen minden szövegtörténeti esemény (minden másolás vagy kiadás) olvasási esemény, és minden olvasási esemény szöveg és olvasó találkozása, sőt (másolóról, szedőről, kiadóról lévén szó) a szó legszorosabb értelmében vett kölcsönhatása, látkörük olyan átmetszése, amely tárgyi nyomot hagyott.

Az RPHA többes számú szövegfogalma nyomán alakítottuk ki első hálózati kritikai kiadásunkban a véletlenszerű olvasás elvét. Azokban a - nem ritka - esetekben, amikor a filológus nem tudta eldönteni, melyik szövegleszármazási ágnak, melyik változatcsoportnak nyújtsa a pálmát, a programozott kritikai kiadásban véletlengenerátor - bonyolultabb esetekben esetleg súlyozott véletlengenerátor - lép működésbe. Ezzel sikerült ellentmondásmentesen eleget tenni annak a követelménynek is, hogy a kritikai kiadás a legmegbízhatóbb szöveget adja, azt, amit a sajtó alá rendező szakemberek tudásuk legjavával nyújtani képesek, de egyúttal annak az újabb keletű követelménynek is, hogy a szöveget a maga történeti alakulásában, olvasnivaló és olvasó kölcsönhatásaként, eleven hagyományként mutassa be.

Véletlenszerű a választás például az egyik Balassi-vers "szárnyát" és "szarvát" szava között. Mindkét változat mellett és ellen nyomós filológiai érvek szólnak. S mivel nem tudtunk dönteni, a kiadás, ha felkeressük, hol ezt, hol azt a változatot közli.