Horváth Iván

Balassi Bálint és a számítógépes irodalomkutatás

Nos, ez a három, mondjuk így, poszt-Júlia-vers (59-61) afféle Balassi-sor-szerű, AAB szerkezetet ad ki egy tekintetben: abban, hogy az első és a második vers keltezett, a harmadik nem. A két első szorosabban illeszkedik a Júlia-ciklus ál-önéletrajzi elvű, történetmondó szerkezetéhez, a harmadik kevésbé szorosan, inkább általánosabban. Akkor aztán jön az irdatlanul hosszú prózai magyarázat s a kilenc istenes vers, majd újfent három poszt-Júlia (a Margit nevű szűzről, a költőtársakról, aztán a "De mit gyötresz engem most keserves lelkem" (71-73, vagy ha a beékelt istenes versek számozatlanok voltak: 62-64). Nos, ez a három is az előbb látott AAB szerkezetet adja ki: keltezett, keltezett, keltezetlen. Most a - megint csak - kilenc szerelmes vers következik, a bejtek, beékelve, számozatlanul. Aztán már csak két poszt-Júlia: a második harminchármas záró darabjai, egy keltezett és egy keltezetlen, AB szerkezetben.

Továbbra is minden jogunk megvan tehát arra, hogy megkomponált verskötetről beszéljünk, jóllehet a szerkezet jóval több rétű, bonyolultabb annál, amilyennek egykor véltük.

Hogy állunk ezek után a 3x33-as szerkesztménnyel, a 99 vagy 100 vers Gerézdi-féle ábrándjával? Nos, talán ettől sem kell minden tekintetben elbúcsúznunk.

Az első 33-as sorozat tényleges. Valóban 33 megszámozott költeményből áll.

A második 33-as sorozat olyan, miként most láttuk, hogy az alapsorozatot megszakító, abba szervetlenül beékelt, eredetileg talán számozatlan szövegek mögött világosan látszik a jól megszerkesztett, 33-as ciklus.

A harmadik 33-ast csak az a bizonyos prózai megjegyzés említi és csupán tervként, s nem is nyíltan 33-as sorozatról beszél, hanem csak annyit mond, hogy dicséretekből és zsoltárokból most még csak 10 van, s az a tervezett kiadáshoz nem elég. Persze bizonyosra vehető, hogy az állítólagos szerzői szándékról szóló terjedelmes prózai szöveg részletekbe bocsátkozott. Ennek a harmadik 33-as sorozatnak viszont akkor is csupán az olvasó képzeletében kell létrejönnie. Virtuális marad.

Van tehát egy tényleges 33-asunk, egy rejtetten 33-as és egy olyan, amely tisztára képzetes.

Engem mindenekelőtt a petrarcai Daloskönyvre emlékeztet az új kötetfölépítés, a Balassi-korabeli európai líra fő mintaképére. Megvan abban is a számtani jelkép, de ott is mélyen, szinte észrevehetetlenül elrejtve, s a fölszínen csak önéletrajzias vagy gondolattársításon alapuló kapcsolatok láncolják egymáshoz a költeményeket.

Ezért azt is sokatmondónak érzem, hogy a Balassa-kódex megőrizte a számunkra a gyűjtemény címét: Balassa Bálint verseinek fragmentumi. Tudom, hogy egy kissé kacifántos ez a cím, de hát az Petrarca Daloskönyvének címe is: Rerum vulgarium fragmenta.