Az ír lakások a legdrágábbak Európában

A régi és új uniós tagállamok fővárosait elnézve szembetűnő különbség nemcsak az árakban mutatkozik, de abban is: hol, milyen tulajdonú ingatlanok vannak piacon. Míg például nálunk a lakások 93 százaléka van magántulajdonban, addig tőlünk nyugatra ez az arány jellemzően 50-60 százalék körül alakul. Az Otthon Centrum összehasonlító nagyvárosi körképe a használt lakásokra fókuszál.

Párizs minden kerületében találunk számos öreg, nagypolgári típusú épületet. Ezek többnyire szépen karbantartottak, és a lakások is relatíve jó állapotúak. Ahogy Nyugat-Európa fővárosaiban, úgy itt is jellemzőbb a lakások bérbeadása, mint az eladása, így legtöbbször bérleti és kínálati árat is tartalmaznak az ingatlanértékesítők ajánlatai. A tágan vett városközpontban jellemzőek az 1 és 2 millió forint közötti fajlagos árak. Persze a legbelső kerületekben és - a budapesti V. és VI. kerületek belső részeihez hasonlító - 16. és 17. kerületben nem ritka a 2 millió forint feletti négyzetméterár sem. Itt egy kis garzont 7, egy 220 négyzetméteres nagypolgári lakást viszont már csak 55 évnyi átlagbérből (600 ezer forint) lehet megvásárolni.

Prága az utóbbi években igazi turistaközpont lett, s ez az ingatlanok áraiban is megmutatkozik, legalábbis Budapesttel összehasonlítva. A város történelmi központjában elég nagy szórással, 500 ezer és 1 millió forintos négyzetméterár között lehet lakásokat találni a gyakran több száz éves házakban. A többi belső kerületben az ár 250 és 700 ezer forint körül alakul. Itt egy átlagos lakást 11-14 évnyi spórolással vásárolhatunk meg a 170 ezer forintos - a magyarországinál hajszálnyival magasabb - bruttó átlagbérrel kalkulálva. A hirdetésekben megjelenő panelárak is meglepő módon 20-40 százalékkal magasabbak a budapestinél, fajlagosan 250 és 300 ezer forint között ingadozva.

Az uniós aspiráns Bulgária fővárosában a kínált lakások legnagyobb része a XX. század második felének különböző évtizedeiben épült paneltömbökben található, amelyek Szófia szinte minden részét meghatározzák. A panellakások gyakran önkormányzati tulajdonban vannak, még évek kérdése, míg a lakók tulajdonába kerülnek. A fajlagos árak itt is a központban a legmagasabbak, ám csak 300 és 350 ezer forint között ingadoznak négyzetméterenként.

Más helyeken 180-200 ezer forint az átlagos ár, a panelárak viszont, Budapesthez nagyon hasonlóan, 180 és 200 ezer forint közöttiek. A lakások megfizethetősége a vizsgált városok közül itt a legkedvezőtlenebb: a 45 ezer forintos átlagbért félrerakva 15 év alatt is csak egy másfél szobás panellakást vehetünk. Egy központban lévő tágas lakásért viszont már 50-60 évet kell spórolni.

Budapesten a szigorúan vett belvárosban (Pesten az V., Budán az I. kerületben) általában 300 és 800 ezer Ft között szóródnak a négyzetméterárak. A dunai panorámás, jó állapotú nagypolgári lakások esetében ez kicsivel 1 millió Ft fölé is kúszhat, ám ez szűk kínálatot jelent. Ezen a központi részen egy garzonlakás 7-8 évnyi "totális" spórolással vásárolható meg (165 ezer Ft/hó bruttó átlagbér mellett), míg egy nagyméretű, frekventált helyen lévő luxuslakásért több mint 100 évnyi bérünket kellene félretenni.

A tágabb Belvárosban bőséges a kínálat a 250-350 ezer forint közötti kategóriában. A panelárak városszerte 170-230 ezer forint között mozognak, ám elitlakótelepeken a 300 ezres határt is elérhetik. A városszerte legolcsóbb - de lakható! -, 6 millió körüli körüli áron kínált panel- és téglalakások megvásárlásához 3 évnyi spórolás szükséges. Kertvárosi családi házak (Csepeltől a budai hegyekig) 200-400 ezer forintos fajlagos áron kaphatók. Itt az extra luxus kategória is nagyon ritkán megy 700 ezer Ft fölé.