Az ír lakások a legdrágábbak Európában

A régi és új uniós tagállamok fővárosait elnézve szembetűnő különbség nemcsak az árakban mutatkozik, de abban is: hol, milyen tulajdonú ingatlanok vannak piacon. Míg például nálunk a lakások 93 százaléka van magántulajdonban, addig tőlünk nyugatra ez az arány jellemzően 50-60 százalék körül alakul. Az Otthon Centrum összehasonlító nagyvárosi körképe a használt lakásokra fókuszál.

A Bécsben értékesítésre kínált lakások általában nagyon jó állapotban vannak. A Ringen - a belvárost körülvevő útgyűrűn - belüli kerületek kínálata jellemzően presztízsingatlanokat tartalmaz. Itt a régi, de legtöbbször jól karbantartott nagypolgári épületekben általában hatalmas méretű (főleg 100 és 200 négyzetméter közötti) lakásokat árulnak. Előfordul a Budapesten is egyre népszerűbb tetőtérbeépítés, ami egészen új külsőt kölcsönöz a klasszikus belvárosi tömbök tetőzetének. Ezen a területen az átlagos négyzetméterárak átszámítva 1 millió forint fölött vannak, és gyakran meghaladják a 2 milliós határt is. A lakások ára legtöbbször csak kilenc számjeggyel írható le.

Egy igen kicsi, 40 négyzetméteres, tipikus első lakást hatévi nemzeti átlagkeresetből (630 ezer forint/hó) meg lehet vásárolni. A tágabb belvárosban már jóval alacsonyabb, 6-700 ezer forintos négyzetméterárak jellemzőek. A kertvárosban azonban megint felszöknek a fajlagos árak 1 millió forintra. A ritka, 1960-70-es építésű, telepszerű házakban - itt persze nem a nálunk elterjedt, alacsony presztízsű paneltelepekre kell gondolni - 4-500 ezer forint a jellemző négyzetméterár, vagyis egy 90 négyzetméteres lakásért itt is csak 5-6 évnyi bruttó bért kell félrerakni.

Írországban jellemzően nem a lakás tényleges mérete, hanem a hálószobák száma szerint tartják nyilván az ingatlanokat, internetes adatbázisokban is inkább e szerint lehet keresni. Méretükben a dublini lakások elég kicsik más fővárosokhoz képest. A társasházi lakások mérete ritkán haladja meg a 70 négyzetmétert, sőt általában a belvárosi részeken is elterjedt sorházi ingatlanok sem nagyobbak 120 négyzetméternél. Dublin különlegesen drága városnak mutatkozik az összes többi európai fővároshoz viszonyítva, a legolcsóbb környéken is másfél millió forint felettiek a négyzetméterárak.

A kertváros a legdrágább körzete a városnak, ahol a 3 millió forintos tarifa sem egyedülálló, de az árak 1,3 millió és 2 millió forint között ingadoznak. A fajlagos lakásárak egekbe szökésével az ingatlanok ára összértékben - kis méretük ellenére - is kitűnik a mezőnyből. Mivel itt körülbelül 500 ezer forintos havi bruttó bérrel számolhatunk, a legolcsóbb, kisméretű lakáshoz is 14-15 évet kellene spórolni.

Értékben a brit főváros lakásárai a dubliniakhoz hasonlítanak leginkább. Az összehasonlítást nehezíti, hogy itt még ritkábban lehet négyzetméterben megadott méret adatokra bukkanni, csak a hálószobák számát adják meg. Az írországinál jó egyharmadával magasabb átlagbérek miatt a lakások megfizethetősége összességében kedvezőbb (átlagosan 10-17 évnyi spórolás). Természetesen a főleg társasházi lakásokat kínáló City - a város abszolút közepe - a többi európai fővároshoz hasonlóan itt is nagyon magas árú környék.

London összes többi részében jellemzőek a gyakran összetéveszthetően hasonló sorházak és ikerházak. A központnál is drágábbak a lakások a Temze partján, például délnyugaton, ahol - egy friss brit ingatlanstatisztika szerint - 143 millió forint az átlagos lakásár, vagy az északi városrész központjában, ahol 142 millió forint ez a mutató. A város délkeleti és keleti részei a legolcsóbb környékek közé tartoznak a 80-90 milliós átlagárakkal.