Vágtázó népek zenéje

Világhíres hely egy apró ferencvárosi műhely, ahol több ezer éves titkot őriznek. Teljesen kaotikusnak tűnő szerkezeteket készítenek hosszú évek munkájával. Milliók játszanak rajtuk, de senki nem tud úgy, ahogy a magyarok. Riport a cimbalomról.

Miközben a magyar cimbalmosok egyre kevesebben vannak, a magyar cimbalmokra állandó és nagy a kereslet. Nagy Ákosnak előbb került hangszere a párizsi Conservatoire-ba, mint a Zeneakadémiára. Vannak, akik e-mailben adják le a rendelést, de néha felbukkanak különös látogatók is a műhelyben.

"Nyílik az ajtó, és beállít ide a tokiói filharmonikus zenekar karnagya. Mélyen meghajol, azt mondja: konnicsiva" - meséli nevetve a mester. A műhelyben gyakori és nélkülözhetetlen vendégek a zenészek. A hangszerkészítő és a művész szorosan egymásra van utalva. A zenész pontosan elmondja a kívánságát, többször eljön, figyelemmel követi a munkát. "A hangszer abban a pillanatban születik meg, amikor a zenész odaül mellé és először elkezd rajta muzsikálni" - mondja Nagy Ákos. Ő maga nem cimbalmozik, számára a sikert a művét először megszólaltató zenész öröme, elégedettsége jelenti, bár ő maga mindig talál kivetnivalót az elkészült hangszeren.

A cimbalom kényes felépítésű hangszer. Ha megfelelően karbantartják, a várható élettartama nyolcvan év. A sztenderd, nagy méretű cimbalom súlya egy mázsa, a húzóereje tizenkét tonna, és ezt javarészt egy faszerkezet tartja. A statikáért felelős részek keményfából, az akusztikusak fenyőféléből készülnek. A műhelyben felhalmozott faanyag egy része évek óta vár a sorára: öt-hat év száradásra, pihenésre van szüksége. Hagyományosan faragással díszítik a kész hangszert, de a mester maga szívesebben díszít a faanyag saját rajzolatának kiemelésével - ilyen az Zeneakadémiának készített cimbalom is.

A cimbalom nem logikus, legalábbis nem úgy logikus, mint egy gitár vagy hegedű. Nem szabályszerű a hangok elosztása, és emiatt nem lehet automatikusan megismételni egy dallamot rajta másik oktávban. A látszólagos kaotikusság mögött azonban szép, szerves logika rejtőzik, kígyószerű vonala van a hangok elrendezésének, mint egy körjáték - segít elképzelni Balogh Kálmán.

A műhelyben ottjártunkkor is áll egy félkész, kisebb méretű hangszer. Erdélyből rendelték, még nincs rajta a fényezés, hiányoznak a lábai. "Ebben a pillanatban is, ha körülnéz, van itt két hangszere a Száztagú Cigányzenekarnak, aztán van két új kishangszer, amit teljesen egyedi igények alapján csinálok, négy öreg hangszer felújítása is most van folyamatban" - mutat körbe, a rejtettebb szegletek felé a mester.

Kattintson a fotóra a többi képért!

Az Erdélyből rendelthez hasonló, kisebb, tíz-ötven kilós cimbalmok azután kezdtek újra divatba jönni Magyarországon, hogy a zenészek előtt kinyílt a világ, és nehézkes volt a százkilós hangszert cipelni. "Az egész szakma most abban a korban van, amikor változik. Nagyon sokan vannak a fiatalok, sokszoros túljelentkezés van minden évben" - jegyzi meg Nagy. A Zeneakadémiához kötődő hangszerkészítő iskola hároméves, a mester szerint viszont évtizedekbe telik, mire valaki kijelentheti magáról, hogy hangszerkészítő, és még így is tud meglepetést okozni egy-egy régi cimbalom.

Bár rengeteg profi zenész jár hozzá, a hangszerkészítő legkedvesebb megrendelői az amatőrök. Van köztük például egy ötvenes, jól menő építési vállalkozó, aki maga sem tudta, honnan jött az ötlet, de egyszer kitalálta, hogy cimbalmozni szeretne. Ő visszajár, egyre jobbra és jobbra cseréli a hangszerét. "Nem lesz belőle sose profi zenész, tud tíz népdalt, nem többet, de a maga örömére, otthon, a maga kis csendességében játszik. Ez egy olyan plusz az életében, ami nagyon sokat számít".