Aljasság és nosztalgia: könyvek Kádár Jánosról és koráról

Kádár János a Szovjetunió kegyelméből Magyarországot irányító állampárt első embere volt 1956 és 1988 között, nevét történelmi korszak viseli. Erről a korról egyre kevesebbet tudunk, hiszen felejtenek és meghalnak a tanúk, ugyanakkor egyre többet is, azoknak a kutatóknak, újság- és emlékíróknak a jóvoltából, akik újabb és újabb szempontokból vizsgálják az időszakot.

Tabajdi Gábor, Ungváry Krisztián:
Elhallgatott múlt. A pártállam és a belügy. A politikai rendőrség működése Magyarországon 1956-1990
Corvina / 1956-os Intézet, 516 oldal, 3990 Ft

Célkitűzés
A Kádár-korszakbeli állambiztonsági szervek történetének, felépítésének, módszereinek és vezetőinek minden eddiginél átfogóbb, monografikus bemutatása. A kötetet jegyző két történész fontosnak tartja feltárni azt a kapcsolatrendszert is, amely az állambiztonságot, vagyis a Belügyminisztérium III-as főcsoportfőnökségét a korszak politikai és társadalmi intézményrendszerével összefűzte. Egyértelmű céljuk az is, hogy az állambiztonság egykori működéséről a mai Magyarországon forgalomban levő hiedelmek, megalapozatlan vélekedések, közhelyek ellen fellépjenek.

Megvalósítás
Az állambiztonság működésének minden eddiginél részletesebb bemutatása egyértelműen sikerült, a könyv mégsem a teljesség igényét is kiszolgáló monográfia. Nem is lehet az, hiszen az időszak állambiztonsági iratainak egy része megsemmisült, míg mások ma sem hozzáférhetők a történészek számára. Az állambiztonság 1956 utáni szervezettörténete, a belső elhárítás vezetőinek pályaképe, illetve a kötet bő felét kitevő egyes esetekről - például a katolikus egyház vezetőinek beszervezéséről, a demokratikus ellenzékhez kötődő szabadegyetem megfigyeléséről és bomlasztásáról, egy független békemozgalom szétveréséről - szóló tanulmányok átélhető és igencsak kietlen mozaikképet rajzolnak arról, hogyan lépett fel a rendszer azok ellen, akiket valamilyen okból ellenségei közé sorolt.

Forrás: MTI

Nosztalgia
A legendaoszlatás egyik célpontja az a vélekedés, mely szerint a Kádár-korszakban minden bokorban ügynökök figyeltek (a valóságban, mint kiderül, a hálózati személyek száma egyszerre soha nem haladta meg a néhány ezret), a szerzők ugyanakkor szemernyi kétséget sem hagynak afelől, hogy a rendszer fennállása során végig igazi rendőrállam volt. Hangsúlyozzák, hogy az állambiztonság tevékenyége - akár zsarolásos beszervezések, akár ellehetetlenített karrierek, akár súlyos börtönbüntetések útján - számos emberi sors tragikus alakulásához vezetett. A köteten végigvonul az a szándék, hogy tényekkel világítsanak rá: az állambiztonság működésének főszereplői nem az ügynökök voltak, hanem a pártállam vezetői, akik megrendelőként, illetve a belügyminisztériumi munkatársak, akik végrehajtóként vettek részt abban. A szerzők mindkét kört gyakorta illetik erkölcsi ítéletekkel - nevezik például aljasnak -, ami részben érthető egy olyan országban, amely máig nem nézett szembe múltjának e vonatkozásaival, másrészt azonban inkább gyengíti a leírt szöveg erejét. Érdemes lett volna az olvasókra bízni az ítélkezést.

Tanulság
Eddig is mindenki tudhatta, hogy a Kádár-rendszerben a titkosrendőrségre támaszkodó, elnyomó hatalom uralkodott. Az Elhallgatott múlt nagy erénye, hogy az egyes akciók, egyes pártfunkcionáriusok és egyes rendőrök szintjén mutatja be, hogyan működött ez a mechanizmus. A bemutatott példák egyértelműen igazolják a szerzők állítását, mely szerint Magyarországon az állambiztonság nem volt "állam az államban", nem volt független. Ezt azt is jelenti, hogy az állambiztonságnak korántsem volt teljhatalma (megyei párttitkárok, de akár tanácsi vezetők is mondhattak nemet elképzeléseikre), ugyanakkor a párt- és állami vezetők - a KISZ-titkárokig bezárólag - minden szinten a belüggyel összefonódva, együttműködve építették az úgynevezett szocializmust. Az is kiderül, hogy a rendszert jellemző pazarlás, hatékonytalanság és korrupció az állambiztonság munkáját is áthatotta - ami persze semmitől sem óvta meg azokat, akik a szerv célpontjai voltak.

Nádori Péter