Aljasság és nosztalgia: könyvek Kádár Jánosról és koráról

Kádár János a Szovjetunió kegyelméből Magyarországot irányító állampárt első embere volt 1956 és 1988 között, nevét történelmi korszak viseli. Erről a korról egyre kevesebbet tudunk, hiszen felejtenek és meghalnak a tanúk, ugyanakkor egyre többet is, azoknak a kutatóknak, újság- és emlékíróknak a jóvoltából, akik újabb és újabb szempontokból vizsgálják az időszakot.

Burget Lajos:
Retró szótár. Korfestő szavak a második világháborútól a rendszerváltásig
Tinta Könyvkiadó, 352 oldal, 2490 Ft

Célkitűzés (avagy munkafelajánlás)
A Rákosi- és Kádár-korszakban élt nemzedék rengeteg olyan szót, kifejezést, fogalmat használt, amelyek jelentéséről elképzelésük sincs a már a rendszerváltás körül születetteknek. Amikor Burget Lajos újságíró szembesült ezzel, elhatározta, hogy mielőtt végleg feledésbe merülnének ezek a történelem által formált, hol riasztó (osztályellenség), hol mulatságos (kiving), hol riasztóan mulatságos (békeharc) kifejezések, összegyűjti őket, és enciklopédiaszerűen - de nem fontoskodva - el is magyarázza jelentésüket és születésük körülményeit.

Megvalósítás (avagy tervteljesítés)
Minden szótárhoz benyújtható hiánylista, egy ilyenhez meg különösen - de éppen ezért nem lennénk igazságosak egy felsorolással. Egy nagy ötlet színvonalas megvalósítását regisztráljuk inkább. Egy korszakot persze csak benne élve lehet megismerni (vagy úgy se), de aki nem tud eleget a Kádár-korról, jól teszi, ha ehhez a kötethez fordul, mert remekül szórakozva gyarapíthatja tudását. Ha lehet kifogás, talán csak annyi, hogy - bármennyire érthető is, hogy miért kerültek ide - mégiscsak furcsa korfestő címszóként olyanokat olvasni, mint például alkotmány, cigaretta, fafurulya, babkávé - merthogy ezek nem kimondottan a tárgyalt ötven év szüleményei.

Forrás: MTI

Nosztalgia (avagy Tangó paszta)
Tagadhatatlan, hogy a már a Kádár-korban is létezők számára akár a leggyűlöletesebb szavak újraolvasása is - a hidegrázás mellett - a ráismerés örömével, valamiféle "hát-igen-de-akkor-voltam-fiatal" fílinggel is járhat. A többi régen hallott kifejezésé meg pláne. Nehéz ellenállni a tulipános FÉKON-ing, a tvisztpulóver, a kacsintós pénztárca, a dinamógatya, az Asszonydicséret mosópor, a redőnyös tolltartó vagy épp a melegcsákány-váltás címszónak, akárcsak az Újító szelet-nek vagy az Inota csoki-nak (ez utóbbi felejthetetlenül ronda védőpapírja a kötet fotómellékletében is megcsodálható), és akkor a C-film-ről nem is beszéltünk. Persze a szörnyű aknamunka, éberség vagy szégyentábla olvastán az undor a nosztalgiát is elnyomja az ötvenévesnél idősebb olvasókban. Ám a fiatalok jogosan nem lesznek a legkevésbé sem megértők, empatikusak. Mert ha, mondjuk, a zavaróadó magyarázatát olvassák - "Magyarországon a külföldi adók hallgatásáért az ötvenes-hatvanas években ... büntetés, internálás is járhatott. A BBC-t, az Amerika Hangját, a Szabad Európát, a spanyol adókat folyamatosan zavarták" -, alighanem nehezen értik, hogy mitől hívtak minket a legvidámabb barakk-nak. (Még ha az egy kicsit később terjedt is el.)

Tanulság (avagy vörös farok)
Az egyik nyilván az, hogy "az emberiség nevetve válik meg múltjától" és milyen jókat fognak majd mulatni a manapság dívó korfestő szavakon a 2040-es, 2050-es évek gyermekei - a másik tanulság viszont az, hogy tényleg rémületes volt az a korszak, amelyben olyan kifejezések születhettek, mint gyermektelenségi adó, beszolgáltatás, feketevágás, kazalagitáció, kommunista szombat, csengőfrász, fellazítás, munkásőrség, láncos kutya, káderezés, szalámitaktika, lakosságcsere, kitelepítés.

Ungár Péter