Aljasság és nosztalgia: könyvek Kádár Jánosról és koráról

Kádár János a Szovjetunió kegyelméből Magyarországot irányító állampárt első embere volt 1956 és 1988 között, nevét történelmi korszak viseli. Erről a korról egyre kevesebbet tudunk, hiszen felejtenek és meghalnak a tanúk, ugyanakkor egyre többet is, azoknak a kutatóknak, újság- és emlékíróknak a jóvoltából, akik újabb és újabb szempontokból vizsgálják az időszakot.

Kertész Sándor:
Comics szocialista álruhában. A magyar képregény ötven éve
Kertész Nyomda és Kiadó, 318 oldal, 5985 Ft

Célkitűzés
A könyv sovány, de - amennyire megítélhető - teljes összefoglalás a magyar nyelven megjelent képregényekről az 1860-as évektől kezdve (bizony, jó három évtizeddel Pulitzer Yellow Kid-jének felbukkanása előtt már elérhetők voltak hazánkban a képkockákkal kísérletező elbeszélések) egészen a rendszerváltozás körüli korszakig. A könyv jellemzően úttörő társadalomtudományi-művészettörténeti munka, amolyan alapkutatás egy feltérképezetlen területről. Az iparágban dolgozók személyes sorsáról (valójában alig néhány emberről van szó), a műfaj hatásairól más könyvek szólhatnak majd. Madártávlatból kapunk egy képet arról, hogy mi és hogyan jelenhetett meg a vasfüggöny mögött, milyen logika szerint szelektált a cenzúra. Az összefüggések és a társadalomba ágyazottság vizsgálata helyett sok tényt és könyvészeti adatot borít ránk a szerző.

Megvalósítás
A magyar lapkiadás ezen szegletének szigorúan vett leltározása valószínűleg nem töltött volna meg egy kötetet, talán ezért keveredik sok műfaj, sokféle közelítés a könyvben, és lesz így az összkép kicsit fésületlen. A szerző a megjelenések listázása közben több anekdotát tisztáz, leleplezi a műfaj néhány legendáját (végre írásban is magyarázatot kapunk arra, hogy a hetvenes évektől kezdve miként szivároghattak be a pesti antikváriumokba svéd nyelvű szuperhősös füzetek, s kiderül az is, hogy ki volt a képregénykiadás Erdős Pétere), de szinte minden epizód után maradnak kérdőjelek. Mi az, amire tiltott pecsétet nyomott a diktatúra, mennyire tudott rajzolásból megélni Zórád Ernő vagy Fazekas Attila? Mekkora a legnagyobb magyar képregénygyűjtemény és kinek a tulajdonában van? A képregények köré épülő szubkultúrára sajnos csak néhány kocka maradt: a könyv egyszerre jelöl ki egy nagy kiterjedésű kutatási területet és jár be keveset belőle. Ezt a hiányosságot magyarázhatjuk a Comics szocialista álruhában úttörő jellegével - a gyakori sajtóhibák, pontatlanságok és elírások azonban arról is árulkodnak, hogy a könyv szerzői kiadáshoz mérten is nagyon lazán lett szerkesztve.

Forrás: MTI

Nosztalgia
A Kádár-kori képregénykiadáson keresztül a rezsim teljes kultúrpolitikai működése megismerhető: képregények kizárólag néhány elkötelezett ember fanatizmusának köszönhetően jelenhettek meg, a cenzúra ugyanakkor ezen a területen is magas fokú hozzá nem értésről tett bizonyságot, éppen ezért viszont esetenként átverhető, kijátszható volt. A diktatúra alkalmi megalomániáját mutatja, hogy néha 300 ezer példányban jelentek meg füzetek (összehasonlításképp: az Egyesült Államokban az ötvenes években voltak a legmagasabbak a példányszámok, ekkor havonta 1 milliót nyomtak a legnépszerűbb sorozatokból), ezeket a fellángolásokat azonban nem követte tervezett, átgondolt lapkiadás.

Tanulság
A képregény többnyire éppen olcsósága és egyszeri élvezhetősége, úgymond eldobhatósága miatt jó - illetve azon kevés kivétel miatt, amikor egy alapvetően trash-ként, igénytelen tömegkultúraként számon tartott műfajban örök érvényű, önmagukon jóval túlmutató munkák születnek. Utóbbiakról a rendszerváltozás előtti Magyarországon alig beszélhetünk: a külföldi képregények itthoni kiadását kontraszelekció és esetlegesség jellemezte, a hazai termés pedig jórészt kismesterek tucatmunkáiból áll. E könyv is aranykorként emlegeti az 1957-et követő pár évet, amikor hirtelen nyert a magyar képregény létjogosultságot és népszerűséget - ennek a felfutó periódusnak a mérlege azonban össze sem hasonlítható az elmúlt három év gazdag és sokszínű megjelenéseivel.

Krich Balázs