Nem látja a milliárdokat Thürmer - A Munkáspárt és az EP-választások

A kapitalizmusban csalódott emberek szavazataiban reménykedik az európai parlamenti választások előtt álló Magyar Kommunista Munkáspárt, amelynek 2006-ban az egy százalékos küszöböt sem sikerült megugrania. A Kádár-rendszer utáni nosztalgiára építő párt az utóbbi években sok ügyben a Fidesszel fújt egy követ: ellenezte a vizitdíjat, a kórházbezárásokat és előre hozott választásokat sürgetett. A párt szerint Magyarországnak nem kell mindenáron EU-tagállamnak maradnia, de ha már maradunk, fizettessük meg az EU-val a rendszerváltást.

- A honlapjukon olvasható Megérte? Ezt akartad? című, Munkáspárti vádiratnak nevezett szövegben az áll, hogy "az Európai Unió a gazdag európai nagytőke szövetsége az emberek és a tömegek kizsákmányolására". Hogy ha ez a Munkáspárt véleménye, miért akar részese lenni az EU egyik legfontosabb testületének?

- A Munkáspárt támogatta Magyarország belépését az Európai Unióba. Támogattuk, nem minden fenntartás nélkül. Akkor is mondtuk, hogy a gazdagok közösségébe lépünk be, és azt gondoltuk, hogy fönnáll a veszély, hogy több lesz a vesztes, mint a nyertes. Eltelt öt esztendő, azt látjuk, hogy ebben a klubban nem tudtuk a kitűzött céljainkat megvalósítani. A magyar gazdaság nem került jobb pályára, nem lettünk függetlenebbek, mi több, jobban eladósodtunk a nyugat irányába. Ma már minden a külföldieké. Azt gondoltuk, hogy néhány éven belül annyit fogunk keresni, mint a nyugat-európaiak. Ugye, ez nem igaz. Az árak már igencsak nyugat-európaiak, de a bérek meg nem azok. Ebből mi azt a következtetést vonjuk le, hogy újra kell bizonyos dolgokat gondolni. Most ráadásul van egy új helyzet, Európa válságban van. Néhány nemzet már kifejtette a véleményét ezekkel az új európai dolgokkal kapcsolatban. Amikor az európai alkotmány volt napirenden, a franciák mondtak elég határozott nemet, az írországi népszavazáson leszavazták a lisszaboni szerződést. Lehet, hogy nálunk is leszavazták volna, ha lett volna népszavazás. Azt látjuk, hogy Európában sok negatív dolog van. Nekünk nem tetszik, hogy a munkaidőt 65 órára emelik most már lassan minden európai országban. Az se nagyon tetszik, hogy a nyugdíjkorhatár kitolódik sok helyen, és egy sor más dolog is van, ami aggaszt bennünket. Éppen azért akarunk az Európai Parlamentbe menni, hogy ezt a lehetőséget is kihasználjuk, és összefogva a szövetségeseinkkel megpróbáljunk változtatni.

- Tehát azt gondolja, hogy például a nyugdíjkorhatár ügyében tudna ön és a pártja segíteni Magyarországnak Brüsszelből?

- Két dologban vagyunk mások, mint a többi politikai párt. Egyrészt mi mindig következetesen kiálltunk a nemzeti érdekek mellett. Szerintem a mostani parlamenti pártok és döntően az MSZP nem ezt tette: lefeküdtek az Európai Unió akaratának. A másik dolog pedig - amit egészen biztosan más nem képvisel - , az a munkás, a dolgozó ember érdeke. A mi jelöltjeink is ebből a körből kerülnek ki, tehát ebben biztos, hogy tudunk adni.

- Tudna mondani egy konkrét dolgot, amin változtatni szeretne az Európai Unióban?

- Mi nem értünk egyet a lisszaboni felfogással, ami csökkenti az Európai Parlamentben az egyes országok képviselőinek a számát. Eddig nekünk 23 volt, most már csak 22. Eddig alanyi jogon járt mindenkinek egy biztosi tisztség, most már nem jár. Vagy jut majd Magyarországnak, vagy nem jut. Nem hiszem el, hogy ha nincsenek meg a kapaszkodók, akkor egy kis ország tudja az érdekeit érvényesíteni. És az se tetszik nekünk, hogy többségi szavazás van számos kérdésben, amivel az jár, hogy Magyarországot nyilván ki fogják szavazni. Beszél itt mindenki arról, hogy a tőke szabadon áramlik Európában. Próbálja meg mint magyar vállalkozó, hogy átmegy Ausztriába, létrehozza ott a kis cégét, telephelyet létesít, és elkezd dolgozni. Nem engedik az osztrákok. Nem törvényes alapon, hanem mindenféle adminisztratív akadályokat gördítenek. Ezt a fajta protekcionzimust le kell küzdeni, vagy nekünk is ugyanilyen protekcionistának kell lenni velük szemben.

- A Munkáspárt programjában elég sok protekcionista pont van, például a magyar gazdák érdekeinek a védelme.

- Persze, mindenki védi a saját érdekét, csak más megtalálja ennek a módját. Jártam néhány éve Strausburgban, és vettem volna a patikában Bayer Aspirint, ami nem francia gyógyszer, hanem német. Azt mondták, hogy nincsen, de volt ennek megfelelő francia. Ezt mi miért nem tudjuk megcsinálni? Vannak magyar gyárak, a magyar gyárak előállítanak magyar termékeket, azokat kellene ösztönözni. A lengyelek minden évben elárasztanak bennünket olcsó krumplival, ami ráadásul nem is jó. Sok esetben sokkal rosszabb, mint a magyar. Miért nem állítjuk meg? Nem törvényekkel, hanem mondjuk arra hivatkozva, hogy nem felel meg az egészségügyi előírásoknak, ahogy ezt teszik egyébként máshol is. Vagy ahogy jártunk a libamájjal... Mind-mind világos példája annak, hogy ők hogyan védik magukat, mi meg hogy tehetetlenkedünk.

- Több felmérés is azt mutatja, hogy a magyar választópolgárok többsége nem igazán érdeklődik az után, hogy mi folyik az Európai Unióban. Hogyan változtatna ezen?

- Öt év az nagyon kevés. Magyarország csak öt éve van bent az Európai Unióban. És igazából nem is avatnak be bennünket. Mondok egy példát: a kormány vegyen egy A/4-es papírt, és írják le, hogy melyik esztendőben mennyi pénzt fizettünk be, a másik oszlopba meg írják be, hogy mennyit kaptunk. Nem azt mondom, hogy többet fizettünk, mint amennyit kaptunk. Lehet, hogy igen, lehet, hogy nem. Nem tudjuk. És ha történetesen többet kaptunk, akkor a harmadik oszlopba írják be, hogy mennyivel kaptunk többet. Nos, ezt képtelenség Magyarországon megtudni. Sok szöveg, sok duma, az emberek nem hiszik el. Mondhatják, hogy jönnek a milliárdok, de jobbra nézek, balra nézek, nem látom.

- Hogyan lehetne hitelesebbé tenni a kommunikációt?

- Őszintén kell beszélni. Kialakult egy eurózsargon, érthetetlen kifejezéseket használnak. Ezt az emberek nem értik, és ezért bizalmatlanok. Az emberek az értik, hogy befizettünk ennyit, ennyit kaptunk, erre használtuk.

- A 2004-es európai parlamenti választásokon a Munkáspárt 1,83 százalékát szerezte meg a szavazatoknak. Milyen konkrét lépéseket tettek az elmúlt öt évben, amelyek alapján joggal várhatják, hogy ezúttal sikerül megugraniuk a küszöböt?

- Anélkül, hogy bármit is tettünk volna, változott a helyzet. Ma az emberek jobban értik, hogy mi az a kapitalizmus. Az elmúlt években megérezték, hogy a kapitalizmus munkanélküliséget, kiszolgáltatottságot, kiszámíthatatlan jövőt, bizonytalanságot jelent, és ez nem tetszik nekik. A másik oldalon van már tapasztalatuk arról, hogy mit ígérnek a különböző pártok, és ennek a hátterében azt látják, hogy a Munkáspárt húsz éve ugyanazt mondja. A Munkáspárt becsületes, tisztességes párt, ez egy komoly erkölcsi tőkét jelent. Amit mi tettünk: egyrészt ezt jól kifejtettük, hogy az elmúlt húsz évet mi hogy látjuk, és ez találkozott az emberek megértésével. Másrészt nagyon sok új embert találtunk. A mi listánkon indul szerintem a legtöbb fiatal: egyetemisták, főiskolások, magyar vállalkozók. Egy másik politikai elitet szeretnénk javasolni a társadalomnak.

- A választási programjuk egyik pontja úgy szól, hogy mondjuk meg az EU-nak: fizessenek a rendszerváltásért, mert ők jártak a legjobban, ők voltak a haszonélvezői. Mekkora összegre gondol a Munkáspárt és hogyan venné rá az EU-t ennek a kifizetésére?

- Vegyük azt, hogy az Európai Unió egy nagy család. Ha a családban a gyerek gondjait nem kezelik időben, abból előbb-utóbb a felnőttek számára is gondok lesznek. Magyarországnak mint úgymond az EU egyik ilyen új gyerekének vannak sajátos gondjai. Én ilyennek tartom a szegénységet, ami az elmúlt húsz év - többek között a rendszerváltás - következménye, illetőleg a cigányproblémát. Mind a kettőhöz pénz kell. Lehet úgy tenni, hogy nem számít, majd lesz vele valami, de akkor ennek beláthatatlan következményei lesznek Európára is nézve. Európa már küszködik a bevándorlók tömkelegével, és aki már egyszer belép az unióba, az ott is marad. Ha a cigányság megindul innen a Kárpát-medencéből Nyugat-Európába, ott kő kövön nem fog maradni. Tehát jobb lenne, ha itt maradnának, itt találnának munkát, itt tudnánk iskoláztatni őket. Ezt Magyarország nem tudja megoldani. Pénz kell a munkahelyteremtéshez, pénz kell az iskoláztatáshoz.

- Mi ért az alatt, hogy kő kövön nem maradna Nyugat-Európában, hogy ha a cigányság odamenne?

- Valamennyien tapasztaljuk, hogy mit jelent néhány százezer cigányt eltartani. Ma a magyar társadalom lényegét tekintve eltartja őket, hiszen segélyekből élnek ezek az emberek. És még azt se mondom, hogy önhibájukból - részben önhibájukból, de döntően nem abból, mert egyszerűen nincs hol elhelyezkedni. Az ő társadalmi helyeztükben, képzettségükkel, munkakultúrájukkal: nincs ilyen munka. Kellene, hogy teremtsünk. Lehetne mondjuk nagy lakásépítkezés programokat indítani, ahol a segédmunkának nagyobb a szerepe. Ha ez a társadalmi réteg megunja és megindul, akkor a probléma nem itt fog jelentkezni, hanem mondjuk az osztrákoknál, a németeknél meg a többieknél.

- Visszatérve az EU-tól várt pénzre: milyen formában kaphatná meg ezt Magyarország a Munkáspárt elképzelése szerint?

- Euróban kell adni, beruházások formájában. Azon a szemléleten kéne változtatni, amit az EU ma képvisel, hogy "ez az ő ügyük, majd lesz valahogy". Nem lesz valahogy. Ahogy az EU felkarolta Szicíliának mint lemaradott térségnek a problémáját, ugyanúgy fel kell karolni ezeket a problémákat is.

- Május elsejei beszédében azt mondta, hogy a Jobbikot csak a Munkáspárt tudja megállítani. A Munkáspárt programjának egyes elemei viszont átfedésben vannak a Jobbik célkitűzéseivel, ilyen például a NATO-n belüli katonai szerepvállalás leépítése. El tudja képzelni, hogy a Munkáspárt például ebben a kérdésben együttműködjön a Jobbikkal az Európai Parlamentben, ha mindkét párt jelöltje bejut?

- Mi azt gondoljuk, hogy ma a magyar politika oly mértékben eltolódott rossz irányba, hogy óhatatlanul vannak érintkezési pontok azok között, akik kritikusan lépnek föl. Semmi rendkívülit nem látok abban, hogy akár a Fidesz, akár a Jobbik, akár a Munkáspárt álláspontjában vannak hasonló dolgok. Hozzáteszem, hogy mi mindig ezeket mondtuk. Nem mi vettünk át másoktól, hanem inkább tőlünk vettek át. Ma egészen biztos, hogy kell egy nemzeti minimum ahhoz, hogy a magyar nemzetet megmentsük. Védjük meg a falut, a vasutakat ne szüntessük meg, az iskola maradjon állami tulajdonban, az egészségügy legyen ingyenes és állami. Ezekben a dolgokban a többiek is hasonlóan gondolkodnak, és mi készek vagyunk együttműködni. Nem biztos, hogy egyformán csinálnánk, de hát ez egy következő kérdés. Lehet együttműködés, de azért más dolgokról álmodunk éjszaka, a hosszú távú elképzeléseink biztos, hogy mások. Mi a szocializmus hívei vagyunk, az összes többi meg a tőkés rendszernek a híve. Vannak dolgok, amiket meg nem fogadunk el a többi párt politikájából. De ha ma az a feladat, hogy fejezzük be a négyes metrót vagy építsünk iskolákat, vagy akadályozzuk meg, hogy magyar katonák kerüljenek külföldre, ezekben együtt kell működni bárkivel.

- A Munkáspárt programjában szerepel a fizetések alsó és felső határának meghatározása. Felső határként egymillió forintot szeretnének. Az idei európai parlamenti választásoktól minden európai parlamenti képviselő 7000 eurós, azaz körülbelül 2 millió forintos havi fizetést fog kapni. Hogy ha megválasztják európai parlamenti képviselőnek, le fog mondani fizetésének az egymillión túli részéről?

- Én szívesen lemondok, de ezt elvárnám a többiektől is. Amikor Magyarország nehéz helyzetben van, akkor ne a csepeli nyugdíjason, ne az angyalföldi munkáson verjük el a port, hanem tessék szíves lenni fent is meghúzni a nadrágszíjat. Én el nem tudok képzelni olyan munkát Magyarországon, amiért egymilliónál többet érdemes fizetni. Ez pénzhalmozás, álláshalmozás, teljesen szükségtelen. Mondjuk meg, hogy egymilliónál többet nem lehet kapni.

- Jótékony célra ajánlaná fel ezt a pénzt, ha más is hajlandó lenne erre?

- Törvényt kell hozni Magyarországon. Ha arról van törvény, hogy mennyi a minimálbér, akkor miért nem lehet arról hozni egy megállapodást, hogy ennyi meg a maximálbér, és aki ennél többet ad, azt megbüntetjük. Aki minimálbér alatt fizet, azt is megbünteti az állam. Persze vannak ilyen egyedi esetek, hogy valaki európai parlamenti képviselő, de az szíveskedjék lemondani a ráeső részről.

- A Munkáspárt programjának van egy olyan pontja is, hogy azonos munkáért azonos bért mindenütt az Európai Unióban. Ez ellentmondásban van a fizetési felső határ meghúzásával, hiszen az EU-ban azért nem ritkák az egymillió forintosnál magasabb fizetések. Hogyan hoznák összhangba a két dolgot?

- Hát ha elmozdulna egész Európa magasabb fizetések felé, akkor visszavonjuk ezt a javaslatunkat. Mi arra utalunk, hogy ma ugyanazért a munkáért kevesebbet fizetnek Magyarországon, mint más tagállamokban. Konkrét példával találkoztam: ugyanaz a multinacionális cég Németországban 20 euró órabért fizet, nálunk két euró az órabér. Igaz, hogy Kínában meg 30 cent, de olyan nagyon nem vigasztal bennünket, hogy ott kevesebb.

- Hogyan próbálnának ezen változtatni az Európai Unióban?
- Törvényjavaslatokal, meg együtt küzdünk a partnereinkkel. Az európai parlamentben ott vannak a görög, portugál, cseh, szlovák, olasz kommunisták képviselői, akik hasonlóan abban érdekeltek, hogy ne zsákmányolhassák ki az egyik munkásosztályt a másiknak a kárára.

- Önnek van két gyereke. Mit tenne a következő helyzetben: hivatalos a gyereke születésnapi partijára, de ugyanazon a napon van egy fontos európai uniós bizottsági tárgyalás az európai kukoricatermesztésről. Melyik eseményre menne el?

- A család a legfontosabb: elmennék a gyerekem születésnapi partijára. Olyan kérdés szerintem nincs az Európai Unióban, amit egy ülésen eldöntenek. Egy gyerek születésnapi partiját meg nem lehet megismételni.