A felelős környezetpolitika fundamentumai a helyi értékek

A globalizálódó környezetpolitika univerzális törekvéseiben egyre kevésbé jelennek meg az egyéni és kisközösségi elvárások. A tendencia a természetvédelmi törekvések társadalmi legitimációjának és hatékonyságának csökkenéséhez vezet, így azt vissza kell fordítani. Ehhez elengedhetetlenül szükséges az egyének és helyi kisközösségek attitűdjének és elvárásainak megismerése.

Az elmúlt évtizedben, a gazdaságilag fejlett nyugati országokban a természetvédelem – és különösen a klímavédelem – a korábbi szakpolitikai pozíciójából átszivárgott a nagypolitikába. A médiafigyelem és a közérdeklődés növekedése újfajta kihívás elé állította a politikai vezetőket, mert a korábbi szakmai érdekegyeztetési és képviseleti feladatokon túl, egyes társadalmi csoportok erősödő nyomást helyeztek a vállukra. Egy politikai vezetőnek – aki meg szeretné tartani társadalmi támogatottságát – többé nem elegendő országa természetvédelmi érdekeit hatékonyan képviselni a bel- és külföldi fórumokon, hanem ezeket be is kell tudnia mutatni a nagyközönségnek.

A tendencia a természetvédelmi törekvések súlypontjának globális irányba történő elmozdulását, valamint a környezet- és reálpolitika egymástól való eltávolodását eredményezte. Az erősödő politikai nyomás a vezetőket óhatatlanul olyan témák felé orientálta, amik az emberek tömegeit érintik (vagy érinthetik), így a – környezetpolitikai gondolkodás gyökereit jelentő – helyi problémákra adott reflexiók helyébe globális kihívások léptek, amik univerzálisak, így egyéni szempontból szükségképpen absztraktabbak. A változás a törekvések irányát is megfordította. Korábban egy „alulról-felfelé építkező" struktúra volt jellemző, amelyben a közösségekben jelentkező problémák csak akkor kerültek magasabb döntési szintre, ha azokat az adott szinten nem lehetett megoldani. Ennek helyét mostanra a klímapolitikai témák nemzetközi szintű előretörése miatt egy „fentről-lefelé csorgó" struktúra vette át, amiben a politikai vezetők kijelölnek globális célokat, majd ezeket bontják alá.

Ráadásul a 2015-ös párizsi éghajlatváltozási egyezmény óta a célok politikai kommunikációja és megvalósíthatóságának realitása elvált egymástól. A megállapodás sikere elsősorban annak köszönhető, hogy az országok vállalásai nem kötelező érvényűek. A szankció hiánya pedig beindított egy politikai versenyfutást, amelyben az elkötelezettségüket demonstrálni kívánó vezetők következmények nélkül licitálhatnak egymásra az időben távoli kibocsátáscsökkentési célokban. A jelenség talán Európában a leginkább szembetűnő, ahol az Európai Bizottság által tavaly elfogadtatott, 55 százalékra növelt 2030-as kibocsátáscsökkentési célkitűzést egyes képviselők úgy emelnék tovább 60, illetve 65 százalékra, hogy még az 55 százalék eléréséhez szükséges, kellően mély, tagállami szintű megvalósíthatósági tanulmányok sem állnak rendelkezésre.

A globalizálódó környezetpolitika legnagyobb veszélye, hogy elveszítheti eredeti célját és az emberek jólétének javítása, közvetlen környezetük élhetőbbé tétele helyett absztrakt célokra hivatkozva egyre nagyobb és nagyobb lemondásokat követelhet tőlük. A konkrét problémákra adott válaszok és az életminőség javításának helyét így a távoli jövőre vonatkozó, bizonytalan társadalmi víziók érdekében meghozott rövid távú áldozatok vehetik át, ami nem a társadalmi elvárásokon, hanem sokkal inkább a politikai ambíciókon alapul. A környezetpolitikának ezért vissza kell találnia a helyi értékek és érdekek képviseletéhez. A felelős vezetőknek a politikai nyomás és a kommunikációs versengés ellenére továbbra is a választóikat kell képviselniük, amihez az emberek véleményének megismerése jelenti az első lépést.

A Századvég 2021. november 4-én megrendezésre kerülő Vidék Konferencia 2021 című rendezvényének elsődleges célja közvetlen visszajelzést adni a kormányzati és vállalati döntéshozóknak arról, hogy hogyan gondolkodnak az európai és a magyar emberek a fontosabb gazdasági, társadalmi és környezeti kérdésekről. A konferencián külön szekció foglalkozik a természetvédelemmel, ahol többek között bemutatásra kerül a Századvég közelmúltban készült nagymintás kutatásának eredménye, ami példátlanul éles felbontású képet kínál a magyarok környezetvédelmi attitűdjéről. A kutatás eredményei segíthetnek megérteni az emberek gondolkodásában és elvárásaiban jelentkező regionális különbségeket, így támogathatják a hazai döntéshozókat abban, hogy Magyarország és az Európai Unió környezet- és klímapolitikáját hatékonyabb és társadalmilag legitimebb irányba fejleszthessék.

Szerző: Dr. Hortay Olivér, Századvég Gazdaságkutató Zrt., Energia- és Klímapolitikai Üzletág, üzletágvezető