Átigazolhat Jakab Péter a DK-ba? Láttunk már erre példát, hiszen annak idején a liberális Bősz Anett is csatlakozott Gyurcsány pártjához, igaz, azóta kiesett a parlamentből.
Már a legbelső mag is különböző frakciókra oszlott. Jakab Péter és megmaradt szövetségesei, valamint a Jobbik különböző motivációval rendelkező egyéb vezető politikusai közül, mint egy maffialeszámolásban, meglátjuk majd, hogy ki kerül ki győztesen.
Aki veszít, annak nagy valószínűséggel nem lesz maradása a pártban. Bármelyik is lesz ez, a Jakab-kör vagy a Jakabbal szembeni kör, azoknak végig kell gondolniuk, hogy akarnak-e egyáltalán politizálni, vagy pedig valamiféle civil egzisztenciát próbálnak teremteni, vagy visszatérni oda.
Általában az a tapasztalat, hogy akik egyszer megmártóznak a politikában, nem szívesen térnek vissza a civil élethez. Ez kifuthat egyébként egy pártszakadáshoz is, ami a Jobbiktól nem idegen, hiszen láttuk már a Mi Hazánk Mozgalom és a Volner-párt létrejöttét. Hogy a kérdésre válaszoljak: igen, még az átigazolás is elképzelhető bármelyik balliberális ellenzéki pártba.
Akik most országgyűlési képviselők, azok garantáltan négy évig milliós fizetést tehetnek zsebre, 2026-ig biztosított a megélhetésük, ráérnek, így akár még független képviselőként is eltölthetik a ciklust, és eldöntik majd 2026-ig, hogy mit akarnak kezdeni az életükkel.
Hadházy Ákos, Zugló momentumosként megválasztott – de a Momentumból időközben kirúgott – „országgyűlési" képviselője egyre jobban bánja, hogy megtagadta a képviselői eskü letételét, és ezzel elesett azoktól a juttatásoktól, amelyekre az előző ciklusban minimális képviselői munka mellett igényt tarthatott. Mi várható Hadházy mandátumügye kapcsán?
Hadházy Ákos egyedül maradt. Ahol ő korábban megfordult, bármelyik pártról is beszélünk, az ottani részvétele nem volt hosszú életű, amely nagyon beszédes. Ez minimum azt mutatja, hogy
nem csapatjátékos, sőt, valószínűleg egy összeférhetetlen személyiség.
Április 3-ig úgy tűnt, hogy hasznos tevékenységet végez az ellenzéki pártok számára, mert a szereplési vágyból fakadó megnyilvánulásait más nagyon szívesen valószínűleg nemigen végezte volna el.
Ezt szokták a hétköznapi életben hasznos hülyének nevezni.
Mára már mindenhonnan kikopott, senki sem akarja befogadni. Legutóbb a Momentumhoz csatlakozott, de egy idő után ők is kivetették maguk közül. Érdemben ugyan nem tesz hozzá a politikához, mégis róla beszélgetünk. Egy picit olyan ő, mint Márki-Zay Péter, akire már csak azért figyelnek az emberek, mert eddig is figyeltek rá. Megszokásból figyelik, mert a neve ismert, ezért ha mond valamit, az érdekesnek tűnhet, vagy a politikával foglalkozó sajtó felkapja.
Ha már említette Márki-Zay Pétert, aki egyébként politikai számkivetettként lézeng a magyar politikai életben, mi lesz vele?
Az ő jelenléte a nyilvánosságban már csak annak köszönhető, hogy az ellenzék miniszterelnök-jelöltje volt, és ő is feltűnési viszketegségben szenved, mint Hadházy Ákos.
Ténylegesen azonban már csak akkor tudná befolyásolni az országos politika alakulását, ha tényleg tudna alapítani egy pártot, ezzel egyéni politikusból rögtön intézményi szereplővé válna a kormányellenes oldalon, így – legalábbis az ellenzéki pártok – tényezőként lennének számolni vele. Addig marad az, amit a kampányban láttunk tőle: egy politikai ripacs.
Mennyire volt jó döntés a Momentumban, hogy egy olyan elnököt választottak meg, aki bár alapító tag, mégsem ismert személy? Kerpel-Fronius Gábor és Hajnal Miklós alulmaradtak, amin sokan meglepődtek.
Ez azt mutatja, hogy a Momentum sincs jó állapotban.
A korábbi, erősnek gondolt emberei sorra buknak el. Fekete-Győr Andrással kezdődött a folyamat, de ez történt most Hajnal Miklóssal is, aki iszonyúan leszerepelt az elnökválasztáson.
Az új elnöknek, Gelencsér Ferencnek ami a hátránya, az az előnye is lehet. Ismeretlenként felrázhatja a pártot, de tönkre is teheti. Az igazi kérdés, hogy tud-e bármifajta újítást hozni a pártba. A Momentumnak a sebei nyalogatásán kívül stratégiát kellene választani, pártot kellene építeni, hogy versenyben maradjon a többi ellenzéki párttal, elsősorban a DK-val szemben, mert az összefogás megszűnt létezni.
Itt most már mindenki saját magára van hagyva és utalva, a Momentum is.
Szemmel láthatóan a párt eddigi vezető politikusai nem tudták elvégezni a politikai házi feladatot, nem tudtak sikeres pártot építeni. Minden közvélemény-kutatási adat is arra utal, hogy ahhoz képest, hogy mekkora reménységnek gondolták saját magukat, elsősorban az olimpiai pályázat meghekkelése után, de az EP-választást követően különösen, a Momentum nem tudott élni a momentummal. Az új elnök éppen ezért tiszta lappal indulhatna, de az mindenképpen szerencsétlen, különösen a jelenlegi ellenzéki káoszban, hogy egy országos tapasztalattal nem rendelkező pártelnököt emeltek pajzsra.
Miért volt ez hiba?
Az országos politika más, mint egy párt belső életében való részvétel. Az már nem elég, hogy van valakinek alapszervezeti tapasztalata, vagy alpolgármester volt valahol, mert az elnöknek a közvélemény és más politikai szereplők felé egy személyben kell képviselnie a pártját.
Egy zöldfülűnek kell majd olyan más pártelnökökkel tárgyalnia adott esetben, mint Gyurcsány Ferenc. Nos, ezeket szokta Gyurcsány megenni reggelire!