Nagy ajándékok tora

Ökölnyi nagy rubinkövet adok,Akaszd nyakadba s nézd hogyan ragyogSzived fölött, a melled közepén,Csudáld, hogy ízzik, mint parázs, a fény. Szememből fődre koszorút szövök,Mint istennőhöz, hozzád úgy jövök,Utad selyemmel, rímekkel verem,De rajt' ne járj, mert ott sohaj terem. Ha szomjazol, hát asszubort adok,De pár sötétlő könnyet benn hagyokS ha érzed, hogy az íze keserű -,Azért csak idd, nincs édesebb nedű. Ha tested fázik, lelkem Rád adom,Két vállad bársonnyal betakarom.És reszketo agyam, ha éhezel -,Szükségbe nálam soha nem leszel. S ha fáradt tested megpihenni vágy,Nyugodj karomba, - nincs puhább faágyS mert kell majd egyszer mégis oltalom:Fogadd, fogadd el, kérlek, a karom. Fogadd el, vélük bármit is tehetsz,Azért hozzám kegyetlen nem lehetsz.Ha nem jönnél is, mind Tiéd marad,Nem kéri vissza gyönge pillanat. 1922. május közepe<< előző   következő >>