Arany kalásztól duzzadt rónaságon- Úgy véltem - visz keresztül az utamMadár trilláz gyümölcstől terhes ágonS majd megpihenek egy kis faluban. Hogy útra keltem pirkadott a hajnal,Homály karolta félig át a tájt.Az Ég szeméből hullt a könnyü halkkalS fölöttem őszi varju-horda szállt. Nincsen kalász a síró pusztaságonS madár helyett a szárazlombú fákonSötét gond rakja barna fészkeit. A földje is oly bús, szivós, makacs,Virágszál rajta sehol nem virít,Csak itt-ott egy-egy vérszinű pipacs. 1922. június<< előző következő >>
Vágólapra másolva!
A legfrissebb hírekért kövess minket az Origo Google News oldalán is!