Száradok, törődöm,korán elöregszem.A sivatag földönálmatlanul fekszem. Éltető, friss nedveknagy eres husombanem öntenek kedvets epedek busongva. Szemem is öregbül,árnyékolja árok.Könnyes bölcseség ülrajta mint a hályog. Gyors emlékpojácákforgatnak meg ébrens alva ujra játsszák,mily bolondul éltem. Nehéz ez a bánat,nem birja az elme.Ifjits meg, bocsánat!Flóra szép szerelme! 1937. június<< előző következő >>
Vágólapra másolva!
A legfrissebb hírekért kövess minket az Origo Google News oldalán is!