Tavaszi ének

Éneklem a tavaszt, a fényt,Bimbózó ifjú zöld reményt,Szerelmes szívem sóhajátS csitítgatom szegényt,Nekem nyilik minden berek- A vérem játékos gyerek -S a Nap elém hajolÉs rám kacag, milyen ravasz- Ó pompa, szín, ó dús Tavasz! -Csak Márta nincs sehol. Havas telekre zsenge fű,A szellő nádi hegedű,Rügyeznek ifjú lányszivek,Az arcokon derű!Csikó nyerít szerelmi vésztS a torkom fölkiáltni készt:- Vén Földünk hogy forog!S a kék ég is milyen magas,- Ó pompa, szín, ó dús Tavasz!- Reá ha gondolok. Itt ékes, hímes szőnyegek,Ott északon a bús hegyek,Hol nem gondolnék rá soha -De arra nem megyek...- Rikolts, dalolj szegény torok:- Ihaj, a Földünk hogy forog!Ihaj szerelmi láz!Mig jő a Tél, ki béhavaz- Ó, pompa, szín, ó dús Tavasz! -S a halál citeráz. 1922. június 18. körül<< előző    következő >>