Az árnyékok kinyúlanak,a csillagok kigyúlanak,föllobognak a lángoks megbonthatatlan rend szerint,mint űrben égitest, keringa lelkemben hiányod. Mint tenger, reng az éjszaka,növényi szenvedély szagafojtja szoruló mellem.Végy ki e mélyből engemet,fogd ki a kéjt, meritsd szemedhálóját mélyre bennem. 1937. június<< előző következő >>
Vágólapra másolva!
A legfrissebb hírekért kövess minket az Origo Google News oldalán is!