Ha nem szorítsz...

Ha nem szorítsz úgy kebeledbe,mint egyetlen tulajdonod,engem, míg álmodol nevetve,szétkapkodnak a tolvajoks majd sírva dőlsz a kerevetre:mily árva s mily bolond vagyok! Ha minden percben nem kecsegtetsz,hogy boldog vagy, mert nekem élsz,görnyedo árnyadnak fecseghetsz,hogy gyötör a magány s a félsz.Nem lesz cérna a szerelmedhez,ha úgy kifoszlik, mint a férc. Ha nem ölelsz, falsz, engem verneka fák, a hegyek, a habok.Én úgy szeretlek, mint a gyermeks épp olyan kegyetlen vagyok:hol fényben fürdesz, azt a termetelsötétítem - meghalok. 1937. június<< előző    következő >>