Hajnalban kel föl, mint a pékek

Kedvesem erősderekú, karcsú asszony,ültem már repülőgépen, magasból ő is kicsinek látszik,de pilótalétemre is megbecsülném. Maga mossa a ruhát, a hab álmodozva reszket karjain,letérdel, mintha imádkozna, fölsikálja a padlót és nagyotkacag, ha elvégezte,kacagása mint az alma, melybe héjjastul beléharap,olyankor az is hangosan nevet,ha kenyeret dagaszt, hajnalban kel föl, mint a pékek, akika jólsütő kemencék rokonai,hosszú lapáttal őrködnek fölöttünk,fölverődik a liszt és odaszáll a szép, szabad mellükre, aholmeg nyugodtan elalszik,mint kedvesem a jószagú ágyban, hogy elmosogatotts tisztára ölelte szívemet. Feleségem is ilyen lesz, ha majd egész emberré növökés megházasodom, mint az apám. 1925. július<< előző    következő >>