Ó örökszép Nap, te erős, hatalmasAntik istenség, örökifjú Élet!Fellobog most dús ereimben orcád,Zendül a vérem. Fölkelő Nap, nem borulok elődbe,Rég-pogányosan dalolok Neked most,Égfelé tartott tenyerekkel, arccalÁllok előtted. Őseink, ó ládd, Neked áldozának,Mért hagyod hát el megesett Hazámat?Adj erőt e bús magyarokba, Élet!Élni meg élni! Ősapámnak bús fia lettem én is.Rám örökségnek csak a Név maradt már,S én köszöntlek: ím kiiszom NevedreFriss-vizü kancsóm. 1922. augusztus<< előző következő >>
Vágólapra másolva!
A legfrissebb hírekért kövess minket az Origo Google News oldalán is!