A bűn

Zord bűnös vagyok, azt hiszem,      de jól érzem magam.Csak az zavar e semmiben,      mért nincs bűnöm, ha van. Hogy bűnös vagyok, nem vitás.      De bármit gondolok,az én bűnöm valami más.      Tán együgyű dolog. Mint fösvény eltünt aranyát,      e bűnt keresem én;elhagytam érte egy anyát,      bár szivem nem kemény. És meg is lelem egy napon      az erény hősein;s hogy gyónjak, kávézni hivom      meg ismerőseim. Elmondom: Öltem. Nem tudom      kit, talán az apám -elnéztem, amint vére folyt      egy alvadt éjszakán. Késsel szúrtam. Nem szinezem,      hisz emberek vagyunks mint megdöföttek, hirtelen      majd mi is lerogyunk. Elmondom. S várom (várni kell),      ki fut, hogy dolga van;megnézem, ki tünodik el;      ki retteg boldogan. És észreveszek valakit,      ki szemmel, melegenjelez, csak ennyit: Vannak itt      s te nem vagy idegen... Ám lehet, bűnöm gyermekes      és együgyű nagyon.Akkor a világ kicsi lesz      s én játszani hagyom. Én istent nem hiszek s ha van,      ne fáradjon velem;majd én föloldozom magam;      ki él, segít nekem. 1935. augusztus<< előző    következő >>