Mint gyermek, aki bosszut esküdöttés felgyujtotta az apai házats most idegenség lepi, mint a köd,s csak annak mellén, aki ellen lázadt, tudná magát kisírni, elfödöttarcát mutatni szabad mosolyának, -oly reménytelenűl erőlködök,hogy könnyeimre: erényre találjak. Világot hamvasztottam el szivembenés nincs jó szó, mely megrikasson engem,kuporogva csak várom a csodát, hogy jöjjön el már az, ki megbocsátés meg is mondja szépen, micsodátbocsát meg nékem e farkasveremben! 1935. augusztus<< előző következő >>
Vágólapra másolva!
A legfrissebb hírekért kövess minket az Origo Google News oldalán is!