Fogadja Espersit János dr. szeretettel Tiszánk, ifjú folyónk, e nyári esténHalkan susogja régi bánatunk.A Nap bucsúzik. Tört örömre festvénA messzit; és az Éjfa rám borul. Reám borul s arcom simítja lágyanHűs lombja, rajta nem terem virág,De béborítja csöndbe síri ágyam,Ha majd lefekszem, én is - bús diák. Öreg, borús vers kél borongva bennem,Rokon hang zendül vissza rá szivemben.- Mért is kell búmat rímbe önteni? Lelkemen most halk remegés fut át:Szeretném szépen felköszönteniMagányos, árva, bús Juhász Gyulát. 1922. augusztus 14.<< előző következő >>
Vágólapra másolva!
A legfrissebb hírekért kövess minket az Origo Google News oldalán is!