Az asztal alól fölnyúlnak emlékeimA halottak is eszembe jutnak, pedig sohase gondolok rájukKedvesemben a lányok, asszonyok összebúnak és dideregnekFuldokló kapkod valahol utánamTenyerembe dobom a fejemAz a muzsika, a füveké, láttátok-e? szép voltA föld meleg arcával simogatott, behunyt szemmel fekszem a szemében,vele látok, egy kisgyerek lehelete ringatS akkor valaki elszéled szivemből, rossz ő nagyonTegnap délután könnyezett a földMi lesz fölösleges virágaimmal? 1924. ősz<< előző következő >>
Vágólapra másolva!
A legfrissebb hírekért kövess minket az Origo Google News oldalán is!