Most fehér a tűz

Vigasztaljátok a szenvedő alkonyokat, közéjük való kedvesem isSzomorú lángjaival zokogva kergetőzik Előttem szalad, megcsókoltam s az idő nagy némasággal elsüllyed körülöttünkDe üres kezemmel hiába kapkodok utánaA fájdalom vakító felületénTemetőkben világít a villanyKönnyeink fekete kristályokat mosnakNincsen szavunk, amit kimondhatnánkElhamvadt maradék álmunkCsak a gyilkosok sötét reményei világítanak mégA butaság expresszvonaton robog előttünkMinden madarunk szárnyaszegettOlyan ártatlan, mint a kavicsok fehér homlokaiÉn mindig Riának hívtamGyékényünk sincs és mégis kihúzzák alólunkÜnnepeink ájultan hevernek Énekelj tiszta szomorúságLefekszem itt, a hold a fejemaljaÉnekelj tiszta szomorúságLefekszem itt, a hold a fejemalja. 1924. ősz<< előző    következő >>