Hát kijöttem ide, az erdőbe.Lágy libegés, - a levelek zizegnek,mint a röpcédulák. A föld csöndje fekszik, nehéz. Ágak, karok nyulnak:Minden hatalmat!... Lombos hajambaszáraz ág hull. A száraz ágak hullnak. Csak egy pillanatra martak ki, csak.Zúgj, erdő elvtárs! Szinte csikorgok.Egy pillanatra se martak ki, csak az az elvaduló csahos rám támadts kijöttem, hogy erőm összeszedje,mint a néni a gallyat, a bánat. Könnycsepp, - - egy hangya ivott belőle,eltünődve nézi benne arcátés mostan nem tud dolgozni tőle. 1931. ősz<< előző következő >>
Vágólapra másolva!
A legfrissebb hírekért kövess minket az Origo Google News oldalán is!