Kosztolányi

A kínba még csak most fogunk, mi restek,de te már aláírtad művedet. Mint gondolatjel, vízszintes a tested.Téged már csak a féreg fal, szeret, mint mi a csirkét, bort... Senkim, barátom!Testvérünk voltál és lettél apánk. Gyémánt szavaid nem méred karáton -nincs egyéb súly, ha föld zuhog reánk. Ezt onnan tudom, hogy letörtem vágyva,ahogy letört a halál tégedet. Reméltél; én is. Tudtuk, hogy hiába,mint tudja, ki halottat költöget. 1936. november eleje<< előző    következő >>