Nagyon fáj

Kivül-belőlleselkedő halál elől(mint lukba megriadt egérke) amíg hevülsz,az asszonyhoz ugy menekülsz,hogy óvjon karja, öle, térde. Nemcsak a lágy,meleg öl csal, nemcsak a vágy,de odataszit a muszáj is - ezért ölelminden, ami asszonyra lel,mig el nem fehérül a száj is. Kettős tehers kettős kincs, hogy szeretni kell.Ki szeret s párra nem találhat, oly hontalan,mint amilyen gyámoltalana szükségét végző vadállat. Nincsen egyébmenedékünk; a kés hegyétbár anyádnak szegezd, te bátor! És lásd, akadtnő, ki érti e szavakat,de mégis ellökött magától. Nincsen helyemígy, élők közt. Zúg a fejem,gondom s fájdalmam kicifrázva; mint a gyerekkezében a csörgő csereg,ha magára hagyottan rázza. Mit kellenetenni érte és ellene?Nem szégyenlem, ha kitalálom, hisz kitaszita világ így is olyat, akitkábít a nap, rettent az álom. A kulturaugy hull le rólam, mint ruhamásról a boldog szerelemben - de az hol áll,hogy nézze, mint dobál haláls még egyedül kelljen szenvednem? A csecsemőis szenvedi, ha szül a nő.Páros kínt enyhíthet alázat. De énnekempénzt hoz fájdalmas énekems hozzám szegődik a gyalázat. Segítsetek!Ti kisfiuk, a szemetekpattanjon meg ott, ő ahol jár. Ártatlanok,csizmák alatt sikongjatokés mondjátok neki: Nagyon fáj. Ti hű ebek,kerék alá kerüljeteks ugassátok neki: Nagyon fáj. Nők, terhetekviselők, elvetéljetekés sirjátok neki: Nagyon fáj. Ép emberek,bukjatok, összetörjeteks motyogjátok neki: Nagyon fáj. Ti férfiak,egymást megtépve nő miatt,ne hallgassátok el: Nagyon fáj. Lovak, bikák,kiket, hogy húzzatok igát,herélnek, rijjátok: Nagyon fáj. Néma halak,horgot kapjatok jég alattés tátogjatok rá: Nagyon fáj. Elevenek,minden, mi kíntól megremeg,égjen, hol laktok, kert, vadon táj - s ágya körül,üszkösen, ha elszenderül,vakogjatok velem: Nagyon fáj. Hallja, mig él.Azt tagadta meg, amit ér.Elvonta puszta kénye végett kivül-belőlmenekülő élő előla legutolsó menedéket. 1936. november eleje<< előző    következő >>