Iszonyat

A szobakonyhán félhomály van.Az alkóv mögött szenderegcsücsörgő szájjal, rongy pólyábans fölnyög néha egy kisgyerek. Rezeg, rándul, mint őszi szélbentócsa a rideg köveken.Egy kislány, gondolkodva mélyen,ül a sarokban félszegen. Csak ketten élnek az alkóvban,kiket vágy éltet s gyűlölet.Bundás kutyával, megkopottan,Rákóczi-árny az ágy felett. A kislány hétéves. Kiszöknes itt benn ugrálni sem lehet.A mama lelkére kötötteezt a dögöt, a gyermeket. Futna!... Ám oly nagyon tünődik,hogy majdnem elalszik bele.Erőt is érez, hogy a földigegy várost lerontson vele. ... Ám dagadt szemét nyitja s mentenfölsír a csöpp fiúgyerek.A lányka végigméri; csendbenmegmelegíti a tejet. A kékülő arcú gyerekremereven néz és hallgatag.Fakó haján, mint halott lepke,lógatja szárnyát a szalag. Majd az ordító szájba toljaa tejes üveg cucliját.A fiú köhög fuldokolvas mint bot, ha törik, úgy kiált. Mint tenger, ráng az apró termet;a cucli csöpög, mint a csap;a lány elveszi és a gyermeknyel, vonít és utánakap. Majd ismét a szájába nyomja,mert már csak tátog és feszüls mire az szopva megnyugodna,kiveszi ajkai közül. A gyermek nem tudja, örüljön,vagy sírjon véghetetlenül;haragja rázza. A tej följönkis gyomrából s ajkára ül. Akárha most született volna,oly vörös; fején az erek,mint pondrók, másznak vonagolva;lába nagyujja megmered. Üvölt és hápog; szopna s retteg.Inyével a homályba kap.Csak mikor istenek születtek,szülőkben kélt ily iszonyat. A gyermek irtózattól nyirkos, -ha adja, miért veszi el?A leány hideg, mint a gyilkos.Az udvaron vak énekel. Igy játszik egy félóra hosszat,némán és mosolytalanul.Mikor egy szomszéd nő kopogtat,megrezzen, mégis válaszul lágyan szól ki a hasadékon:"Tán most kap szegényke fogat!"Aztán az alkóvba ül s vékonytíz kis ujjával játszogat. Az anya este - hetek ótaígy van ez - ölébe veszifiát, az őt marokra fogjas az édes tejet nem eszi. Az üveg láttán sírni kezd el;csak az öl erős melegétkéri s mint roskadt öregember,reszketve húnyja le szemét. Az anya nem tudja, mi lelte,(kendőjét ekkor veti le).A kisleánynak perg a nyelve:"Időben adtam ennie." "Mama, engedjen főzni engem!"Már frissen, vidoran nyafog.A mama fáradtan, esettenérzi, aludni volna jobb... Éjjel a csillagok nem égnek,évszakok sírnak és egek.Álmában sír az anya s ébred,azt hiszi, sír a kisgyerek. Azon néma vinnyogás dermed.Az anya ágyából kikel -úgy látja, mosolyog a gyermek,és megnyugodva alszik el... Mikor munkába siet reggel,készít egy kis tízóraits indul. A kisleány is felkels míg ruhát ölt, fogadkozik. De nyomja nagy magánya itt benn,kín löki - játsszék odakint.Ismét fölsír a gyermek s mindenelőlről kezdődik megint. 1934. november<< előző    következő >>