Az őszutói barna alkonyatHalkan piheg a pelyhező havon. Vállamra érzem szép, meleg nyakadÉs messzi csókod itt az ajkamon. Hideg vonyít, agyonmart arcomatForró öledre mégse hajthatom. Be messze vagy még! Bús az alkonyat,Lágy hópihékbe hull a bánatom. 1922. november<< előző következő >>
Vágólapra másolva!
A legfrissebb hírekért kövess minket az Origo Google News oldalán is!