Számvetés

Ettem-ittam fekete, undokmocskot és csípős trágyalevet;ember vakmerőbb nem lehet.Ám eddig sohasem voltam boldog. Ebben a megváltott világbanegy pillanatom nem volt nemes;sem langyos, édes, kellemes,mint disznónak a pocsolyában. Engem sunyiságra oktataz erkölcs. (Rólad is ezt hiszem.)Huszonnyolc éve éhezem.Rajtam már csak a fegyver foghat. Ezért ülnek oly sötét dolgok,oly hatalmak a szívemen,hogy szorong lágy arcú kedvesem,ha ránézek; pedig mosolygok. Komor ég alatt üldögélek,mint hajléktalan a híd alatt.Mindentől fölmentem magamat,mert nem lesz utolsó ítélet. 1933. november 11.<< előző    következő >>