Linkelni vagy nem linkelni – ez itt a kérdés (1. rész)

Az internet végtelen világában sokszor elveszítjük a szilárd talajt a lábunk alól. Mit szabad és mit nem? Mennyire biztonságos jogi szempontból, hogy linkeket helyezzünk el a honlapunkon? Milyen feltételek mellett ágyazhatunk be képeket és videókat? Ebben a témában nyújtanak kapaszkodót a VJT & Partners jogi szakértői. Most kétrészes írásuk első részét olvashatják.

A „hyperlinkek”, avagy „linkek” a szövegben megjelenő kiemelt részek, melyekre kattintva rögtön egy másik helyen, egy másik internetes oldalon találjuk magunkat. Az „embeddingek”, magyarul „beágyazások” pedig videók, melyek egy másik oldal tartalmát teszik elérhetővé (pl. YouTube) egyetlen kattintással anélkül, hogy egy másik honlapra kellene ugrani.

Használatukkal egy cikket vagy egy honlapot gyorsan és egyszerűen fel lehet dobni, tartalmassá lehet tenni, ezért népszerűségük megkérdőjelezhetetlen az internet világában. Használatuk egyszerű, de vajon jogszerű is?

Linkelés csak engedéllyel?

A VJT & Partners jogi szakértői szerint érdemes kiindulni abból, hogy a linkek és a beágyazások által elérhető tartalmak (például: újságcikkek vagy YouTube-ra feltöltött videók) egyaránt szerzői műnek minősülnek, ezért ezek felhasználásához a szerző hozzájárulása szükséges.

Ha egy ilyen szerzői mű megjelenik valahol az interneten, akkor az kizárólag a szerző engedélyével történhet. Ez az első feltöltéskor nem is kérdéses. Ha viszont valaki a saját írásában link formájában hivatkozik egy másik, az interneten már megjelent cikkre, akkor olyan olvasókhoz is eljuttathatja az adott cikket szerte a világon, akik egyébként azt soha nem olvasták volna el.

Tehát elvileg linkelni csak a szerző engedélyével lehetne, azaz minden linkeléshez engedélyt kellene beszerezni, mivel az szerzői jogi értelemben „nyilvánossághoz közvetítésnek”, azaz felhasználásnak minősül.

Az EUB gyakorlati hozzáállása

Az internetes linkelés végtelen volta lehetetlenné teszi, hogy a szerző minden esetben engedélyt adjon egy mű linkként vagy beágyazásként való felhasználására. Egy ilyen szigorú hozzáállás valószínűleg ellehetetlenítené szinte az összes portálnak, blognak, videómegosztónak, közösségi oldalnak, azaz magának az internetnek a működését.

Forrás: AFP/Samantha Sin

A helyzet tisztázatlanságának megoldására az EUB (Európai Unió Bírósága) egy gyakorlati szempontokat figyelembe vevő ítélkezési gyakorlatot alakított ki, amelyben meghatározza, hogy mikor jogszerű egy link alkalmazása és mikor nem.

Mikor lehet linkelni engedély nélkül?

Az EUB abból indult ki, hogy amikor egy szerző a művét feltölti a világhálóra, akkor egyértelműen az a célja, hogy azt a világ minden lakójával megossza. Ha egy ilyen művet linkelünk a saját honlapunkra vagy cikkünkbe, akkor nem juttatjuk el azt „újabb nyilvánossághoz”, mert azt a művet az alkotója már úgyis az egész világnak szánta.

Így az adott mű linkjének elhelyezése nem minősül szerzői jogi értelemben vett felhasználásnak, tehát nem kell engedélyt kérnünk a szerzőtől a felhasználásra.

Dr. Hacsi Gábor és dr. Pusztai Máté rámutattak: ebből az alapvetésből kiindulva az EUB szerint a következő esetekben nem kell a szerzőtől engedélyt beszerezni egy link becsatolásakor:

- ha a linkben szereplő művet eredetileg az arra jogosult töltötte fel vagy az ő beleegyezésével került sor erre,

- ha a linkben szereplő tartalom korlátozástól mentesen elérhető minden internetes felhasználó számára,

- ha az eredetivel megegyező technikai megoldással lehet hozzáférni a link tartalmához.

(A VJT & Partners jogi szakértői kétrészes írásának második részét hamarosan közöljük – a szerk.)