A munkakör megosztásának szabályai

A munkakör megosztás lényege az, hogy a munkáltató és több munkavállaló a munkaszerződésben egy munkakörbe tartozó feladatok közös ellátásában állapodik meg. Ebben az esetben tehát a munkavállalók munkaköre azonos, ugyanaz, többen látnak el egy munkakörbe tartozó feladatot – mondta el az Origónak a D.A.S. JogSzerviz szakértője.

A hagyományos munkavégzési forma mellett napjainkban már több, meglehetősen hibrid megoldással találkozhatunk a munka világában. A koronavírus járvány számtalan olyan egyedi, sokszor még a jogszabályok által sem pontosan meghatározott munkavégzési formát hozott létre, amelyről nem is sejtettük korábban, hogy működőképes lehet.

Most két olyan, különleges munkavégzési formát vizsgálunk meg, amik már a járvány előtt is léteztek. Ez a két forma pedig a munkakör megosztása, valamint a több munkáltató által létesített munkaviszony – mutatott rá dr. Bálint Boglárka.

A munkakör megosztása

A munkakör megosztás lényege az, hogy a munkáltató és több munkavállaló a munkaszerződésben egy munkakörbe tartozó feladatok közös ellátásában állapodik meg.

Ebben az esetben tehát a munkavállalók munkaköre azonos, ugyanaz, többen látnak el egy munkakörbe tartozó feladatot. Amennyiben pedig valamelyik munkavállaló akadályoztatva van a feladatok ellátásában, akkor a szerződést kötő más munkavállaló köteles átvenni a helyét és ellátni a feladatokat.

Hangsúlyozandó, hogy nem több, a munkavállalók mindegyikével megkötött munkaszerződésről van szó. Egy munkaszerződés kötésére kerül sor, amelyben az érintett munkavállalók arra vállalnak kötelességet, hogy közülük valamely munkavállaló teljesít – saját beosztásuk szerint.

A fentiekből következik, hogy a munkavállalóknak nagy szabadságuk van abban, hogy meghatározzák mikor, ki végez ténylegesen munkát. A munkavállalók tehát maguk osztják be munkaidejüket, a munkaidő-beosztás tekintetében ezért a kötetlen munkarend szabályait kell alkalmazni.

A munkakörmegosztás feltételezi a munkáltató és a munkavállalók hatékony megállapodását, továbbá a munkavállalók egymás közötti megállapodását is.

Ebből a szoros együttműködési formából ered az is, hogy a munkabérrel kapcsolatosan a jogszabály csupán annyit rögzít, hogy a munkabér a munkavállalókat – eltérő megállapodás hiányában – egyenlő arányban illeti meg.

Ez a megállapodás létrejöhet a munkáltató és a munkavállalók között, de akár a munkavállalók egymás közötti megállapodása is rendezheti a bérarányokat. Mindez azonban nem jelenti azt, hogy a munkabérrel kapcsolatos egyéb jogszabályokat ne tartsák be a felek, különös tekintettel az adó és a társadalombiztosítási jogi jogszabályokra.

A foglalkoztatási forma lényege, hogy a munkavállalói oldalon több személy szerepel. Ebből logikusan következik az, hogy a munkaviszony megszűnik akkor, ha a munkavállalók száma egy főre csökken.

Ebben az esetben a munkáltató köteles annyi időre járó távolléti díjat a munkavállalónak megfizetni, amennyi a munkáltató felmondása esetén járna, továbbá megfelelően alkalmazni kell a végkielégítés szabályait is. Annak azonban nincs akadálya, hogy a felek újabb munkajogviszonyt létesítsenek.

A több munkáltató által létesített munkaviszony

A több munkáltató által létesített munkaviszony gyakorlatilag a munkakörmegosztás ellentétének is nevezhető. Ebben a foglalkoztatási formában ugyanis nem több munkavállaló szerepel, hanem több munkáltató.

A felek ugyanakkor ugyanúgy egy munkakörre vonatkozóan kötnek munkaszerződést. Ebben az esetben tehát több munkáltató és egy munkavállaló a munkaszerződésben egy munkakörbe tartozó feladatok ellátásában állapodik meg.

A munkaszerződésben meg kell határozni, hogy a munkabér-fizetési kötelezettséget melyik munkáltató teljesíti. Ez a rendelkezés meglehetősen lényeges a munkavállaló számára. A munkaszerződésben ugyanakkor nem kell annak szerepelnie, hogy a munkabér fizetésén kívül pontosan melyik munkáltató jogosult a munkáltatói jogköröket gyakorolni.

Elképzelhető akár olyan megállapodás is, amelyben egyes munkáltatói jogköröket az egyik, míg másokat a másik munkáltató jogosult gyakorolni. Ebből a szempontból különös jelentősége van annak, hogy a munkáltatók között is zavartalan legyen a kommunikáció és tájékoztassák egymást minden olyan tényről, információról, ami a munkaviszonnyal összefüggésben tudomásukra jut.

A munkaviszony megszűnésével kapcsolatosan érdemes kiemelni, hogy a munkaviszonyt – eltérő megállapodás hiányában – bármely munkáltató vagy a munkavállaló jognyilatkozata megszünteti.

Photo by krakenimages on Unsplash

Felmondást tehát közölhet bármelyik munkáltató a munkavállalóval, kivéve, ha a felek közti megállapodás úgy rendelkezik, hogy ezt csak valamely munkáltató teheti meg.

Magától értetődik, hogy ennek a szabálynak a gyakorlati érvényesüléséhez szintén a munkáltatók együttműködésére van szükség. A munkaviszony pedig megszűnik akkor, hogyha a munkáltatók száma egyre csökken. Annak azonban nincs akadálya, hogy a megmaradt munkáltató és a munkavállaló új, immár tradicionális munkajogviszonyt létesítsen.

Érdemes tudni továbbá, hogy a munkáltatók a munkavállaló munkajogi igényével kapcsolatban egyetemlegesen felelnek. Ez azt jelenti, hogyha például a munkavállalónak elmaradt munkabér iránti igénye van, mert valamilyen oknál fogva nem kapott fizetést, úgy ennek összegét ezt bármelyik munkáltatótól követelheti.

Ennek akkor lehet kiemelt jelentősége, hogyha az egyik munkáltató valamilyen, a munkavállaló számára nem éppen kedvező eljárás (például felszámolási eljárás) alá kerül, avagy éppen fizetési nehézségei vannak. Egy ilyen helyzetben a munkavállaló követelését érvényesítheti a másik, fizetőképesebb munkáltatóval szemben.

A munkakör megosztása és a több munkáltató által létesített munkaviszony két olyan foglalkoztatási forma, amely napjainkban rendkívül szűk körben terjed el. A megosztott munkakör a munkavállalók, míg a több munkáltató által létesített jogviszony a munkáltatók igen szoros együttműködését feltételezi.

Mindkét foglalkoztatási formában lehetnek ugyanakkor olyan előnyök, amelyek megadják ezen foglalkoztatási formák létjogosultságát.

https://das.hu/