Király Béla

1956 - a szabadságharc katonapolitikája

III. Tüntetések és harcok Budapesten

Videó: Diáktüntetés

Az egyetemeken az október 22-i gyűlések közül a legsikeresebb a Műszaki Egyetemen zajlott le, ahol a 16 pontot megfogalmazták, és másnapra két egyetemről kiindulva a Petőfi-, illetve a Bem-szobornál tüntetéseket kezdeményeztek. A kormány vezetésében uralkodó bizonytalanságra jellemző, hogy a tömegtüntetést először megtiltották, de mivel az ifjúság dacolt a tilalommal, mégis megengedték. Egy újabb csoport a Sztálin-szoborhoz ment, és lerombolta. A legsúlyosabb következményekkel annak a csoportnak az útja járt, amely a rádió épületéhez vonult, ahol a 16 pont beolvasását követelték.

5. ábra

Már a rádiónál lefolyt események során ismertté váltak a terjedő fegyveres harcok jellemzői (5. ábra):

• A HM a piliscsabai 8. gépesített ezredet rendelte a rádióhoz a tüntetők feloszlatására. A parancsnok, Solymosi János alezredes, látva a helyzetet, kijelentette, hogy "nem lövünk a népre". A kijelentést a tüntetők és a katonák lelkesen fogadták. Ez volt az első barátkozás katonák és tüntetők között, ami a következő napokban is jellemző maradt.
• Minden harc, de főleg az irreguláris (partizán) küzdelem nélkülözhetetlen alapkövetelménye, hogy e küzdelem okát a harcosok olyan igaz ügynek tekintsék, ami a legnagyobb személyes áldozatot is indokolja: meggyőződésként éljen a szabadságharcosok szívében.
• Az irreguláris harc egyik nagy nehézsége a fegyver- és lőszerhiány. Ez nem állt fenn az '56-os forradalmárok esetében. A piliscsabai ezredparancsnok kijelentését követve a forradalmárokkal barátkozó katonák egy része átadta nekik a fegyverét, mások fegyveresen csatlakoztak hozzájuk, vagy elszéledtek. A forradalmárok tehát vagy így jutottak fegyverhez, vagy pedig a rendőrőrsökről, raktárakból és a bolsevista rendszerben oly gyakori fegyvertároló helyről kaptak, illetve "szereztek".
• Az irreguláris harc másik nehézsége a harcképzetlenség és az alegységparancsnokok hiánya. Ez sem állt fenn '56-ban. A bolsevisták a közép- és felsőfokú intézmények diákjait a kommunizmus fegyveres védelmére képezték ki abban a tévhitben, hogy "hazánk nem rés, hanem erős bástya a béke frontján" (a Rákosi Mátyásnak tulajdonított egykori mondás szerint). A diploma előfeltétele volt a tartalékos tiszti képzettség. Így diákparancsnokokból vagy alparancsnokokból nem volt hiány. Tizenegy évvel a háború után sok frontot megjárt ember is akadt, aki képes volt alegységeket vezetni.
• Az irreguláris harc egy másik jellemzője, a rugalmasság szintén jellemző volt. Ha egy kisebb csoport olyan helyzetbe került, hogy a megsemmisítése valószínűvé vált, egyszerűen eldobták fegyvereiket, és a tüntetők közé vegyültek. Másnap újra harcba álltak. Emiatt a szabadságharcosok valódi létszáma soha sem volt világos ellenségeik előtt, azok tervezését összekuszálta.

6. ábra

videó: Eörsi László

Mégis, 28-án a "srácok" győztek, központi vezetés híján a szabadság eszméje volt a "parancsnokuk