Király Béla

1956 - a szabadságharc katonapolitikája

IX. Végszó

Itthon az a vélemény terjedt el, hogy a szabad világ "uszított" bennünket, de cserbenhagyott. Erre a válasz az, hogy az erőviszonyokat illetően a Szovjetunió a hagyományos fegyveres erő tekintetében abszolút fölényben volt, ilyen fegyverekkel vívott háborúban akár Párizsig eljutott volna. A Nyugat védelme taktikai atomfegyverekre épült. A Nyugat katonai fellépése a magyar ügy mellett csakis nukleáris lehetett volna - egy atomháborút azonban nem kockáztattak.

29. ábra

30. ábra

31. ábra

Végezetül néhány, számomra fontossá vált mondatot idéznék, amelyek azt igazolják, hogy a Nyugat és az ENSZ a forradalom után elismerte annak igazságait (29-31. ábra). Az ENSZ Ötös Bizottsága megállapította a szovjet agresszió tényét. Hannah Arendt szerint: "Amikor a szovjet-orosz tankok szétzúzták a magyar forradalmat, valójában a világ egyedüli létező szabad és cselekvő tanácsait semmisítették meg". Milovan Gyilasz, Tito volt helyettese, prófétai következtetésre jutott: "A magyar forradalom a kommunizmus végének kezdete...". Raymond Aron pedig úgy vélte, "a magyar forradalom... győzelem a vereségben, mindörökre egyike marad azoknak a ritka eseményeknek, amelyek visszaadják az embernek önmagába vetett hitét, és emlékeztetik... sorsa értelmére, az igazságra".
Végül az elégtétel: 1992. november 11-én Borisz Jelcin orosz elnök a magyar Országgyűlésben mondott beszédében kijelentette, hogy "1956 tragédiája... a szovjet rendszer lemoshatatlan szégyenfoltja marad örökké".

Videó: Borisz Jelcin