Klaniczay Gábor

Boszorkányok, bűnbakok: hogyan működik a vádaskodás logikája?

VII. Magyarországi boszorkányüldözések

Az európai boszorkányüldözések kialakulásának áttekintése után, az előadás második felében a magyarországi adatok felé fordulok. Az elmúlt évtizedekben jelentős eredmények születtek a 15-18. századi magyarországi boszorkányperek forrásanyagának feltárásában és értelmezésében, s ebben központi szerepet játszott a Pócs Éva kutatócsoportja az MTA Néprajzi Kutatóintézetében, melyben folkloristák és történészek vettek részt. Saját erre vonatkozó kutatásaimat is ebben a munkacsoportban kezdtem. Részben arra törekedtünk, hogy egy számítógépes elemzési módszert dolgozzunk ki, mely képes arra, hogy a boszorkányvádak monoton, sztereotip, meseszerű történeteit csoportosítsa és típusokba rendezze a megszületésükhöz vezető különböző történelmi, társadalmi helyzetek, valamint a regionális, etnikai különbségek szerint. Másfelől pedig arra, hogy a hat-hét kötetnyi publikált boszorkányper-dokumentációt további, még ismeretlen levéltári forrásokkal egészítsük ki. Mintegy két évtized alatt sikerült megduplázni a publikált boszorkányperek számát, és sokkal pontosabb statisztikai képet alkotni a boszorkányüldözés magyarországi alakulásáról.

A 2275 perben vád alá helyezett 4212 "boszorkány" (köztük 3673 nő és 590 férfi) és a 702 bizonyosan végrehajtott halálos ítélet szomorú statisztikája (melyet Tóth G. Péter, munkacsoportunk tagja állított össze; lásd az animációt), nem igazolja azt a korábbi vélekedést, miszerint ez az előítélet, Könyves Kálmán nyomán, nálunk nem vezetett volna hasonló üldözésekhez, mint nyugaton. Legfeljebb annyit mondhatunk el a statisztika nyomán, hogy nálunk viszonylag későn, a 16. század 60-as éveiben kezdődtek az első jelentősebb üldözési hullámok (szemben a 15. században meginduló svájci, itáliai, dél-német és francia boszorkányüldözésekkel) - és csak a 17. század végén, 18. század elején öltöttek tömeges, pánikszerű méretet, akkor, amikor Hollandiában, Franciaországban, Angliában már alábbhagyott vagy teljesen meg is szűnt ez a hisztéria. Magyarországon csak felülről, Mária Terézia büntetőjogi reformjaival lehetett véget vetni ezeknek az üldözéseknek. (Hasonló ritmus jellemzi egyébként a lengyel boszorkányperek terjedését, és a boszorkányüldözés "újításának" kissé megkésett átvételét megfigyelhetjük más peremvidékeken is.)

Arra is felfigyelhetünk, hogy a perek száma a török hódoltság végleges felszámolása után kezd emelkedni, 1690 táján, majd igazán félelmetes méreteket a Rákóczi szabadságharc leverése után ölt. Ezt mindenekelőtt két tényezővel magyarázhatjuk: a háborúkat közvetlenül követő időszakok általában kedveznek az efféle vádaskodásoknak, ebben a formában törnek felszínre a megoldatlan konfliktusok, a feszültségek, a frusztráció s a bűnbakkeresés mechanizmusai. Másfelől a boszorkányüldözés szokványos mértékét jelentősen fokozzák a török hódoltság vagy a levert szabadságharc nyomán újonnan berendezkedő vármegyék, városi bíróságok által megindított vizsgálatok.

Animáció: Boszorkányperek Magyarországon 1600-1800 között