Klement Zoltán

III. A specifikus védekezési mechanizmus: a hiperszenzitív reakció

14. ábra

Gyakran előfordul azonban az is, hogy a korábban rezisztens fajta egyszer csak megbetegszik. Ilyenkor új kórokozótípusok vagy rasszok jelennek meg a gyümölcsösben. Ma már tudjuk, hogy mind a fajtarezisztenciát, mind a kórokozótípus változását gének határozzák meg. Ebből alakult ki a gén a génnel szembeni rezisztencia elmélete, miszerint csak olyan kórokozó képes fertőzni egy adott növényfajtát, amelynek a kórokozó-képességért felelős géntermékei, mint kulcs a zárban, megfelelnek a fajtára jellemző rezisztencia géntermékeknek. Ezért is hívjuk ezt a genetikailag szabályozott védekezési mechanizmust specifikusnak. Mivel mind a patogenitást (kórokozóképességet), mind a betegségrezisztenciát több gén is szabályozhatja, a növények ellenállóképessége változatos képet mutat. Minden olyan kórokozó-növény kapcsolatban, amelyben összeférhetetlenség (inkompatibilitás) van, a növény ún. hiperszenzitív (túlérzékeny) reakcióval válaszol. Ennek az a lényege, hogy a növénysejt a kórokozó indukálására néhány óra alatt elpusztítja magát, annak érdekében, hogy a kórokozót is elpusztítva a betegség továbbfejlődését megakadályozza, lokalizálja.

Nature

A betegség lokalizációját jelentő gyors növényi sejtelhalás egy-egy, vagy csak néhány sejtben játszódik le, ezért a természetben a folyamat szabad szemmel gyakran nem látható (15. ábra). Láthatóvá tehetjük azonban, ha a hiperszenzitív reakciót több növénysejtben egyszerre indítjuk el. Ezt úgy érjük el, hogy a levelet olyan töménységű baktérium-szuszpenzióval injekciózunk, amely növénysejtenként legalább 1-10 baktériumsejtet tartalmaz (16. ábra).

15. ábra

16. ábra

17. ábra